Hajnalban arra ébredek, hogy mozog az ágyam. Megrémülve ülök fel, de abban a pillanatban megbánom ezt a mozdulatot ugyanis éles fájdalom hasít a fejembe.
- Uramatyám! Mi volt ez a csattanás? - hallom meg az egyik srác ijedt hangját, majd egy szőke fej jelenik meg az ágy mellett. Niall aggódva néz rám.
- Csak bevágtam a fejem - magyarázkodom, de erre csak még rosszabbul reagál.
- Te jó ég! Hol ütötted be? Nagyon fáj? Hozok valami hideget rá! - hadarja, majd elsiet. Egy perc sem telik bele és újra itt van egy zacskót szorongatva.
- Ez mi? - nézek rá kábán.
- Borsó. Tedd a fejedre.
- Niall, nincs semmi bajom, komolyan. - győzködöm, de ellentmondást nem tűrő mozdulattal pakolja a fejemre a csomagot. Hát jó.
- Maradj itt! - utasít és megint eltűnik. Nagyot sóhajtva dőlők vissza a párnára. Inkább nem elllenkezem.
- Nana! Hé! Fel kéne kelned! Hoztam reggelit - szólongat valaki. Úgy tűnik, visszaaludtam. Hunyorogva nézek az órára.
- Jaj, elaludtam! - ugrok fel.
- Óvatosan, nem kell annyira sietni! Még van egy óra, míg megérkezünk - csitít Niall. Megnyugodva veszem el tőle a szendvicset és a kávét.
- Köszönöm - mosolygok rá és törökülésbe emelkedve enni kezdek.
- Ha kérsz még, gyere ki! Csinálok neked - szól és elsétál. Mélázva bámulom a távolodó hátát. Vajon mindenkivel ilyen kedves? Valószínű. Csak rá kell nézni a tündéri pofijára.
Egy órával később felöltözve, kisminkelve szálok le a buszról a fiúkkal a nyomomban. Az első közös interjúnk lesz egy televíziós műsorban. Egy picit meg vagyok ijedve, ugyanis attól félek, rám senki nem fog figyelni. Valószínűleg az arcomra is kiült a rémület, mert Zayn rámnéz, majd mellémszegődve kezd bíztatni, hogy ne aggódjak és ők ismerik már a riportert, kedves nő. Persze velük nyilván kedves. Besétál oda öt fiatal és jóképű srác. Mi oka lenne, hogy ne legyen az? De én lány vagyok. Az más. Talán zavarja is, hogy ott leszek. Ezt a félelmemet rögtön meg is osztom az arab sráccal, de ő csak hangosan felnevet és átkarolja a vállam. Niall felzárkózik a másik oldalamra.
- Min nevetünk? - kérdezi.
- A tündérkénk be van tojva picikét - kacarászik tovább Zayn.
- Örülök, hogy jól szórakozol, de jobb lenne, ha segítenél kicsit - nézek rá bosszúsan.
- Rám számíthatsz. Mi a gond? - mosolyog Niall óvatosan.
- Félek - vallom be. - Félek, hogy senkit nem érdeklek, ha ti ott vagytok. Félek, hogy elrontok valamit vagy hülyeséget mondok. Félek ettől az egésztől. Eddig viszonylag nyugalmas életem volt. De úgy érzem, már sosem lesz olyan. Irigykednek majd rám, hogy veletek vagyok. Utálni fognak - fejezem be szinte suttogva. Niall figyelmesen hallgat végig, majd elmosolyodik.
- Én .. mi itt vagyunk. Nem leszel egyedül és megszokják majd, hogy mostantól velünk vagy - ígéri picit elpirulva és különös módon megnyugszom. Vajon hogy szólt az eredeti mondat?
Így érkezünk meg a stúdióba. Nincs időm gondolkozni. Egy kis sminkigazítás után máris egy kanapén ülök Liam és Louis között, velünk szemben pedig egy vékony, tüsihajú nő mosolyog a kamerákba.
- Kedves nézőink! Itt Laura Thomas. Örömmel tudatom, hogy itt a One Direction, megérkeztek! Itt van velünk egy elbűvölő ifjú hölgy is, Auna Loren, a feltörekvő énekesnő, a banda új előzenekara! Beszélgetünk velük aztán lehet, hogy még zenélnek is nekünk. Sziasztok! - fordul végül felénk, mire bátortalan intek egyet, a többiek viszont hangosan üdvözlik.
- Hogy vagytok? Úgy tudom, csak most érkeztetek a városba.
- Fáradtak vagyunk kicsit a tegnapi koncert után. Általában több ideig aludhatunk, de ez persze a turné része - veszi magához a szót Zayn.
- Én kipihentem magam, időben lefeküdtem - vigyorog rá Liam. Hát igen, este volt egy kis gond, ugyanis Zayn és Perrie elmentek 'elbúcsúzni'. Troy nagyon ideges volt mire előkerült a srác, mert persze a mobilján sem lehetett elérni. Zayn elpirulva legyinti meg Liamet.
- Auna! - fordul hozzám a nő. - Milyenek a srácok? Jól kijöttök?
- Persze. Mind nagyon kedvesen fogadtak és jól érzem magam velük. Kicsit féltem ugyan eleinte, de már a barátaimnak nevezhetem őket.
- Ez nagyon jó, nem lenne szerencsés, ha ellentétek lennének köztetek a turné során.
- Nem hiszem, hogy lesz. Nana kimondottan aranyos lány. Mindenki szereti - szúrja közbe Louis, én pedig hálásan rávigyorgok, de akkor folytatja. - Már akkor megkedveltem, mikor először láttam személyesen. Elerült a lábaimnál, nagyon nagy rajongónk volt akkor is - neveti el magát és a többiek is rákezdenek.
- Mi történt? - kérdezi tőlem Laura.
- Nálam találkoztunk először és mikor megérkeztek épp a szobámban voltam. Elindultam le és a lépcső alján megbotlottam. Aztán elterültem Louis lába előtt, aki megfordult és halálra nevette magát rajtam. Liam segített fel - fejezem be a sztorit egy szúrós pillantással az említettnek címezve, de ő csak tovább nevetgél.
- Tudod, hogy bírlak, na!
- Nana picit ügyetlen, mindig vannak apróbb balesetei, de szerencsére semmi komoly nem történt.
- Igen, Niall meg úgy viselkedik kezdettől, mintha nem az egyik barátom, hanem az ápolóm lenne - válaszolok neki vigyorogva. - Ma reggel is ő mentett meg.
Ilyen vidám hangulatban telik el egy fél óra és észre se veszem, de vége a műsoridőnek.
- Sajnos zenélésre most nem jutott idő, de reméljük legközelebb, ha itt jártok, arra is lesz lehetőség.
- Nem rajtunk múlik, de mindent megteszek, hogy így legyen - ígéri Harry rákacsintva a nőre.
Tíz perccel később már újra a buszban vagyunk, ami a szálloda felé tart. Troy egy papírt lobogtatva lép oda a kanapén heverő fáradt társaságunkhoz.
- Itt a szobaelosztás. Párosával lesztek, így tudtuk kivenni. Louis Harryvel, Liam Niallel és Auna Zaynnel.
- De.. -kezdi Niall.
- Nincs de! Így lesz és nincs csere, csak ha én mondom!
Sziasztok! Kicsit későn ugyan, de itt az új rész. Remélem tetszett Nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése