7. fejezet

 - Kaptok két óra szabadidőt városnézésre, utána gyertek ide vissza, de nagyon vigyázzatok! Kerüljétek a forgalmas helyeket! 

 - Igenis Apuci! - vigyorog Harry Troyra, aki mérgesen pillant rá. Asszem, jobb, ha megyünk is innen.

Miután Troy elment, a fiúk is összeszedték magukat. Nekem semmi kedvem kimozdulni. Csak ülök tovább az asztal mellett és előveszem a mobilom. Ezerhétszáznyolcvanhárom értesítés Twitteren. Ah, inkább meg se nézem. 

 - Te nem jössz velünk? - áll meg mellettem Liam. 

 - Nem, köszi, most egyedül szeretnék lenni egy kicsit. 

 - Valami baj van? - kérdezi Louis pánikolós arccal. 

 - Nem, dehogy! Menjetek csak! 

Még vetnek rám egy-egy aggódó pillantást, Niall megsimítja a vállam, majd kisétálnak az ajtón. 

Egy zenelejátszóval és könyvvel a kezemben ülök ki az erkélyre. Elkezdek olvasni, de a betűk összefolynak a szemem előtt, helyettük újra érzem az erős kéz gyengéd érintését a vállamon. Hiába próbálok koncentrálni, újra és újra elkalandoznak a gondolataim egy szőke fiú felé. 

Harry szemszöge: 

Örülök ennek a két szabad órának a fiúkkal. Végre lazíthatunk. Troynak se ártana néhanapján. Nagy kár, hogy a Tündérke nem jött velünk. Elég csendes lány. Na majd kihozzuk mi belőle a vadabb énjét. 

 - Mit gondoltok Nanáról, srácok? - kérdezem. 

 - Én bírom. Majd picit fel kell pörgetni, de nincs vele gond. Édes kis pofa - feleli Louis. 

 - Szerintem jó, hogy ilyen csendes. Féltem, hogy egy hisztikirálynő lesz - így Liam. 

 - Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ebből, hogy összezártak minket - vigyorog Zayn. Niall sötét arccal néz rá. 

 - És te Niall? Mit gondolsz róla? 

 - Rendes lány meg picit ügyetlen, de nekem tet.. szimpatikus.

 - Tetszik? - ugrik Lou a nyelvbotlásra. 

 - Mi? Nem, dehogy, csak.. vagyis bírom, de semmi több. 

 - Akkor mi ez a nagy figyelem és mik ezek a kósza érintések? Állandóan ölelgeted - fűzi hozzá Zayn.

 - Csak olyan elveszettnek és magányosnak tűnik. Szüksége van egy barátra.

 - Ennek nagyon örülök, Niall! - mondom. 

 - Minek? 

 - Hogy nem tetszik neked. Sosem kezdenék vele, ha valamelyikőtöknek tetszik, de így nincs gond. Ti is észrevettétek milyen őrjítő lábai vannak? - kezdek áradozni az ajkamba harapva.

 - Azt nem! Ő nem olyan lány! Hagyd ki ebből, Harry! Nem lehet a tied! - fakad ki az ír barátunk én meg elégedetten  lepacsizok Louval. Ez könnyen ment. 

 - Szóval tetszik. Előttünk miért nem vállalod, Niall? Tudnánk segíteni és szívesen is tesszük, ha elmondod, mi van veled. Nem kell titkolózni - veregeti a vállát Zayn. 

 - Jó, jó, tetszik. Na és akkor mi van? Azért nem mondtam, mert eddig magam sem voltam benne biztos és úgysincs esélyem. 

 - Miért ne lenne? Szerintem simán van. Este megkérdezem, mit gondol rólad. 

 - Nee! Az nem jó ötlet! Egyből tudni fogja és akkor esélyem se lesz, hogy barátok legyünk!

 - Jaj, Niall! Nekünk mindig tudsz segíteni, mindig szívesen megkérdezed a lányok véleményét rólunk! Emlékezz Lilyre például! Magaddal szemben viszont olyan vagy, mint egy ovis! - szólok rá, mert nem bírom hallgatni a hülyeséget. Olyan béna tud lenni! Fel fogja szedni Nanát! Ezt én mondom! 

 Útközben találkozunk pár rajongóval, de komolyabb tömeg sehol nincs szerencsére. 

 Mikor visszaérünk a szállodába felküldöm Zaynt a kislányhoz, én pedig Louval beveszem a szobánkat.

 - Szerinted hogy lehetne kideríteni mit érez Tündérke? - kérdezem az ágyon fekve, miközben a barátom a bőröndje mellett ücsörög.

 - Nem tudom. Talán kérdezd meg.

 - Azt Zayn megteszi. De én is hallani akarom. Hogy ne csak egy embernek mondja. Úgy biztosabb. És valljuk be, vele nem indult túl jól a kapcsolatuk. Nem biztos, hogy tud őszintén beszélni vele. 

 - Igaz - tűnődik Lou. - Viszont én a legjobb barátja vagyok. Lehet, hogy nekem könnyebben fog menni. Van is egy tervem - jelenti ki, azzal kivesz a bőröndből egy pólót, rövidgatyát és törülközőt, feltápászkodik és elhagyja a szobát. Na erre kiváncsi leszek. 

 

Nana szemszöge:

Ajtócsukódásra riadok fel. Úgy tűnik elaludtam. 

 - Szia! Jaj, felébresztettelek? - lép közelebb Zayn. - Ne haragudj! 

 - Semmi gond, máris visszajöttetek? 

 - Ennyi időt kaptunk. Már négy óra van. 

 - Hű, én aztán jól elaludtam. Szép a város? 

 - Semmi érdekes, de egész szép - ül le a fotelbe és előveszi a telefonját. - És te? Csináltál valamit az alváson kívül? - cseverészik. 

 - Csak olvasni próbáltam, de nem ment. 

 - Nem ment? Hogyhogy? Nem tudsz olvasni? 

 - Mi? Dehogynem! Jaj! - nevetem el magam. - Csak nem tudtam koncentrálni. A gondolataim túl hangosak voltak és irányíthatatlanok. 

 - Ja, értem. Biztos nincs semmi baj? 

 - Ah, dehogy! Csak sok volt az új dolog mostanában. 

 - Bírod a srácokat? - kérdezi egy rövid hallgatás után. 

 - Igen. Lou kifejezetten rendes velem. Mintha évek óta barátok lennénk. Azt hiszem senki nem volt még velem ilyen közvetlen elsőre. Harry meg nagyon vicces. Szerintem őrá is mondhatom, hogy barátok vagyunk - mosolyodok el és melegség önti el a szívemet. Hirtelen kivágódik az ajtó és valaki leterít az ágyra. 

 - Louu! Megfulladok! - nyöszörgöm a cseppet sem könnyű fiú alól. 

 - Oh, bocsánat. Lejössz? Szükségem van a legjobb barátomra - pislog rám. 

 - Én úgy tudtam, hogy az Harry. 

 - Ő a másik. De most rád van szükségem. Naa! Gyere le! - kérlel. 

 - Most épp Zaynnel beszélgetek, ha nem látnád - mutatok a fotelben ülő srácra. 

 - Oh, hello haver! Elrabolhatom a szobatársad? - kérdezi vigyorogva. 

 - Persze, úgyis fel akartam hívni Perriet. 

 - Akkor mi mentünk is! Szia Zayn! - húz fel Louis az ágyról és kiterel az ajtón. 

 - Hová megyünk? - kíváncsiskodom. 

 - Csak le a kondiba. Biciklizni akarok és közben tudunk beszélgetni. Tudod, ahhoz képest, hogy a legjobb barátom vagy, nem tudok rólad sokat és te sem rólam, tehát tarthatunk egy ismerkedős délutánt - javasolja én meg boldogan megyek utána. Úgy tűnik, tényleg jó barátom akar lenni és ez engem boldoggá tesz. 

 Három órát töltöttünk lenn a teremben, rengeteget beszélgettünk és kezdem úgy érezni, hogy megbízhatok benne.  Mesélt a gyerekkoráról, én elmondtam, hogy milyen nagy rajongójuk voltam. Olyan dolgokat érintettünk, ami másnak talán lényegtelen, de ezektől mégis közelebb érzem magamhoz. Talán egy nap elmondom neki az igazságot. Most még korai lenne, de bízom benne és megérdemli, hogy tudjon róla. Elvégre a legjobb barátom. Ki mással oszthatnám meg a legnagyobb titkomat? És valljuk be, nem kellemes úgy élni, hogy Billen kívül senkivel nem beszélhetek erről, meg ő amúgy is olyan, mint a pótapám. Egy korombeli baráttal is kell beszélnem erről.

 Míg Lou zuhanyzik, megállok az edzőterem falát borító tükör előtt. Hajam kibontva, kissé kócosan omlik a hátamra. Nincs rajtam erős smink, épp csak szempillaspirál. Egész jól nézek ki. Vajon Niall milyen lányt lát, ha rámnéz? 

 - Kész is vagyok - áll meg mellettem  Louis. Halványan rámosolygok és elindulunk felfelé. Az ajtónk előtt állva beszélgetünk, mikor megcsörren a telefonom. Ki lehet az? Előhúzom a zsebemből. Nem ismerem a számot. 

Sziasztok! Remélem tetszett a rész! Sietek a folytatással, de nem ígérek semmit. Amint kész van, felteszem. Írjatok kommentet, hogy hogy tetszik! Puszi: A. xx