12. fejezet

Nana szemszöge:

Másnaposság. Csúnya egy dolog, főleg akkor, ha nem emlékszel az előtte levő estére. Nyöszörögve nyitom ki a szemem, de azonnal vissza is csukom, mert fájdalom hasít a fejembe. 

 - Felébredtél? - hallok meg egy hangot, mire a fájdalommal nem törődve ugrok fel. 

 - Jaj de megijedtem! - meredek Loura, aki vigyorogva néz. 

 - Jó reggelt, Partyqueen!

 - Ne csináld, nem vicces! - motyogok párnába fúrt arccal. 

 - Szépen kiütötted magad, mit ne mondjak. Mire emlékszel? - hallom, hogy még mindig mosolyog.

 - Semmire, Louis.

 - Hadd segítsek! Nem kis mennyiségű alkoholt ittál, felszedtél egy idegent, eléggé összemelegedtetek és majdnem hazamentèl vele.

 - Nee. Ki volt az? - fogom a fejem szégyenemben.

 - Valami Mark. 

 - Hogy kicsoda?! - ugrok fel másodjára is.

 - Nézz bele a mobilodba! Találsz ott valami érdekeset.

Idegesen kapom fel a telefont. Több, mint hatezer értesítés Instagramon. Kapkodva lépek be és lefagyok attól, ami fogad. Ott állok cseppet sem józanul, piros arccal, egy jóképű srác karol át szorosan és puszit nyom az arcomra. Nagyon ismerős. Mark. A francba! 

 - Hogy került ő oda? - kérdezem.

 - Egyszer csak megjelent a tömegben és te odarohantál hozzá. Órákig csak vele voltál.

Döbbenten hallgatok és hirtelen nem tudom, mi a nagyobb baj. Azt hiszik, hogy Mark a barátom, vagyis a pasim és Niall is azt hiszi. Jaj nekem!

- Éés.... történt valami? - félve kérdezem.

 - Csak smároltatok meg tapizott, semmi extra. Jaj, ne izgulj! Velünk ez minden buliban így van, nincs ezzel baj, Tündérke! Menjünk le reggelizni! - próbál biztatni.

A fürdőbe megyek és pár perc alatt elkészülök. A hajam laza kontyban feltűzöm a fejem tetejére és elindulunk lefelé. Vagyis indulnánk. Mikor kilépünk a szobából, ezzel egyidőben jelenik meg Niall is a folyosón, de nincs egyedül. Ott sétál mögötte Dominica. Hát mégse álmodtam. Niall egy pillanatra megdermed, aztán megfogja a lány kezét és szó nélkül sétálnak el mellettünk. Dominica gúnyosan vigyorogva néz ràm. Fájdalom költözik a belsőmbe, de nem hagyom, hogy ez kívülről látszódjon. Nagy levegőt véve indulok le a lépcsőn Lou mellett és merev arccal nézem, ahogy Niall Dominica derekára simítja a kezét, majd hellyel kínálja. Erőltetett mosollyal köszönök a többieknek és egy nagy szendvicset veszek a tányéromra. 

 - Hogy vagy, Nana? - pislog rám Harry.

 - Remekül. Hasogat a fejem - dörzsölöm a homlokom.

 - Louis! Te miért Aunával aludtál? - jelenik meg mérgesen Troy. Hoppá. Niall érdekes arccal mered rám, Liam a homlokát ráncolja, Harry pedig pirulva néz félre.

 - Azért, Főnök, mert Nana nem volt jól, Harry meg felhozott egy csajt és nem akartam a tevékenységük közben ott aludni mellettük - mered rá Lou makacs arckifejezéssel.

 - Khm. Nos, akkor ezt most hagyjuk. Más. Nana! Ez mi? - emeli fel a kezében tartott újságot, aminek a címlapján én vigyorgok Mark karjaiban. Ilyen nincs! 

 - Semmi. Csak egy régi barátom.

 - Reméltem. Oké. Ma nincs semmi dolgunk, szerintem pihenhettek. Ne nagyon menjetek semerre, ha mégis, legyen veletek egy testőr. Nekem most mennem kell. Sziasztok - hadarja és már el is siet. Csendesen esszük tovább a reggelit. Hirtelen rezegni kezd a mobilom. Luke. Niallre pillantok, aki engem figyel, majd mosolyogva fogadom a hívást.

 - Szia Luke!

 - Szia! Zavarlak?

 - Ugyan! Te sosem zavarsz! - felelem vidám hangon felállok, de csak olyan távolságra sétálok az asztaltól, hogy azért mindent halljanak.

 - Szabad a holnaputáni estéd?

 - Oh, nem tudom, egy pillanat. Liaam? Lesz valami szerda este?

 - Nem hiszem, nem tudok róla.

 -Köszi - mosolygok és újra Lukenak beszélek. - Szabad.

 - Ez remek! Melyik hotelben lesztek?

 - Még nem tudom, de amint odaérünk, elküldöm a címet.

 - Köszönöm! Amúgy milyen napod lesz? - kérdezi.

 - Laza. Nincs semmi dolgunk. Neked? 

 - Egy válogatásra megyek, valami akciófilmhez.

 - Wow! Szorítok! Tuti meglesz! - mondom szélesen mosolyogva. A szemem sarkából látom, hogy Niall figyel és ki tudja mi okból mondom ki a következő mondatot.

 - Te semmit sem bénázol el! - hangsúlyozom ki az első szót.

 - Ugyan! - nevet, közben Niall felugrik, kirohan és becsapja maga mögött az ajtót.

 - Most megyek, hívj bármikor - köszönök el.

 - Oké, szép napot!

 - Neked is! Szia - nyomom ki a telefont és az asztalhoz sétálok. Dominica Niall után siet, én meg leülök a többiek közé.

 - Csinálunk valamit? - kérdezem.

 - Én alszom - nyöszörgi Harry félig az asztalon fekve, Zayn szintén ezt válaszolja és Liam is hárít. Csalódottan nézek Loura.

 - Ugye te nem akarsz lerázni? - pislogok.

 - Soha. Menjünk el valahova! Nincs kedvem a szobában tunyulni, meg a srácok úgyis ott alszanak.

 - Fürödjünk! Nagyon szép idő van és gyönyörű az a medence kinn! - javasolom, Louis pedig azonnal belemegy.

Tíz perccel később törülközővel a vállunkon, papucsban csattogunk ki a vízhez. Vannak kinn páran, de nem sok korunkbeli, inkább az idősebb korosztály. Én szépen lepakolok, Louis azonban csak ledobja a cuccait és nekifutásból beugrik egy üres medencébe. Nevetve figyelem és ledőlök egy nyugágyra napozni. Alig hunyom le a szemem, mikor érzem, hogy valami hideg ér hozzám, a következő pillanatban már a levegőben vagyok és Louis rohan velem a medence felé. 

 - Louuu! - sikítok. - Nem tudok úszni!

 - Nyugi, nem hagynám, hogy bajod legyen! - rugaszkodik el és máris a hideg vízben vagyunk. Rémülten kapaszkodok a nyakába, a hideg víz, mint ezer apró gombostű szurkálja a bőröm. Lou nevetve áll meg. 

 - Ne parázz már, Kislány! Nem olyan mély! 

Próbálok hinni neki és óvatosan leeresztem a lábam. Aha, épp, hogy a fejem kilátszik.

 - Szerezz nekem egy olyan nagy rózsaszín úszógumit! Akkor benn maradok.

 - Nem is értem, hogy hihetted, hogy hagylak napozni. Fürödni jöttünk ki! - vigyorog és a medence széléhez úszik, ahonnan lenyúl egy pink csodát és én máris biztonságban érzem magam. Boldogan ülök a vízen ringatózva, miközben Lou körülöttem úszkàl és azzal szórakozik, hogy hátbatámad vízipisztollyal.

 - Mi volt ez a reggeli akció? - kérdezi váratlanul, miközben a fegyverét tölti.

 - Mire gondolsz? - vigyorgok miközben eszembe jut Niall arca, ahogy Lukenak nyalizok.

 - Tudod jól! Niallnak nagyon rosszulesett! 

 - Nekem is rosszulesett, hogy idehozta azt a libát! - vágok vissza.

 - Miért nem mondtad, hogy Horan tetszik? - mosolyodik el.

 - Mert nem fontos. Már mindegy. 

 - Hogy lenne mindegy? Odavan érted!

 - Hah! Persze, tudod nekem is ez jutott eszembe, miközben Dominicával smárolt. Pont ez.

 - Jó, befogom.

Egy ideig csendben vagyunk, Louis erősen koncentrál a pisztolyra, ugyanis sikeresen szétszedte, de nem tudja összerakni. Kiül a medence szélére és dühös arccal méregeti a romokat. Mellé evezek az úszógumimmal, kimászok és ledőlök napozni. 

Louis szemszöge:

 

Valamit nagyon félreértett ez a két gyerek, de majd én helyrehozom. Honnan szedte egyáltalán Niall ezt a libát? Mondjuk Nana is összejött a buliban valakivel és lehet, hogy együtt lennének, ha engedem, hogy vele menjen. Bosszúsan hagyom ott a medence szélén a pisztoly roncsait. Ledőlök a Nana melletti ágyra, úgy tűnik elaludt. Én is lehunyom a szemem és végiggondolom az elmúlt időszakot. Szinte csak most ismertem meg ezt a lányt, mégis, mintha már hónapokkal ezelőtt lett volna. Tegnap, mikor a vállamon sírta el, hogy tetszik neki valaki, álmomban sem gondoltam volna, hogy Niallről beszél. És vajon honnan tudta, hogy összeszedett valakit? Hiszen ez közvetlenül koncert után volt, még mi sem tudtuk. Ezt nem értem.

 Valahol a gondolataim közepén elaludhattam, mert arra ébredek, hogy fáj mindenem. 

 - Auu! - ülök fel, Nana ugyanígy szenved mellettem. A naptejet elfelejtettük. Tanácstalanul meredek rá, ő pedig elneveti magát. 

 - Lou, látnád magad! Van egy kéz a hasadon - vihog. Ijedten pillantok le és valóban. A kezem a hasamon volt mikor elaludtam, most pedig a piros bőröm közepén egy világos kéz virít. Szuper. Én is elröhögöm magam, annyira komikus a helyzet, aztán megpróbálok óvatosan felàllni. Botladozva vonulunk fel a lépcsőn a szobába. 

 - Mindjárt jövök, csak felöltözöm - szólok oda neki és belépek az ajtónkon. Harry az ágyában szuszog, vigyorogva nézem. Ilyen látvány után senki nem hinné el milyen mocskosul perverz a srác. Kócos a haja és mosolyog àlmában. Csendben odalépek a bőröndhöz és gyorsan átöltözök. Pólót nem merek felvenni, a kezembe veszek egyet és próbálok észrevétlenül eljutni az ajtóhoz, azonban ügyesen megbotlok a szoba közepén hagyott papucsomban és hatalmasat borulok.

 - Útisten! Vigyázz!! Ellenség! - ugrik fel Harry ordítva.

 - Milyen ellenség? Csak én vagyok - pillantok fel fájdalmasan. A szőnyeg kellemetlenül szúrja a bőrömet.

 - Megtámadtak, jönnek  - motyogja. - Te meg hogy nézel ki? - tér magához, mikor rámnéz.

 - Leégtem - felelek.

 - Szèp minta - vigyorog.

 - Köszi, Harry, tudtam, hogy számíthatok rád. Kéne valami krém a bőrünkre, honnan szedjek?

 - Bőrötökre? Kiknek?

 - Nanával voltam kinn, rémlik? 

 - Oh, Billnèl tuti van valami, azonnal átmegyek - ugrik fel.

 - Oké, mi is megyünk, csak szólok a Tündérnek.

Átsétálok a másik szobához és óvatosan nyitok be. Zayn tuti alszik. Nana jelenik meg és szó nélkül tol kifelé.

 - Ne ébresszük fel, olyan édesen alszik - suttog.

 - Felőlem! Menjünk át Billhez, Harry szerint tud adni valamit az égésre.

 Bill egy fehér flakonnal a kezében vár minket. Ő Nana, Harry pedig az én bőrömet vette kezelésbe és hamar szűnni kezdett az égő érzés.

 - Na most szépen ledőltök pihenni és úgy két óráig meg se mozduljatok - adja ki a parancsot, mi meg az én szobámba indulunk, miután megköszöntük a segítséget. Óvatos mozdulatokkal helyezkedünk el, Harry bekapcsol egy filmet és mellénk telepedik. Szép óráknak nézünk elébe.

Sziasztok! Ez a rész nem túl eseménydús, inkább csak színesíti a történetet. Remélem tetszett :) Puszi: A. xx