13. fejezet

Niall szemszöge: 

A buli óta eltelt egy nap. Most épp úton vagyunk Párizsba, de ez alkalommal nem önt el lelkesedés a dolog iránt. Nem érdekel. Egy napja volt a buli és Nana azóta rám se néz, ráadásul boldognak látszik. Sok időt tölt Louissal. Tegnap medencézés közben leégtek és olyan bájos volt a lány állandóan pirult arccal. Most Harry vállára dőlve alszik, ahogy Liam kivételével mindenki. Idegesen dobálom a számba a chipset, sajnos ha stresszes vagyok, evéssel vezetem le, de most nem segít. A busz gyorsan halad, de a monoton zúgás most nem tud álomba ringatni.

 - Niall! Mi a gond? Szarul nézel ki - pillant fel Liam.

 - Ah, semmi fontos - sóhajtok fel.

 - Azt kétlem. Na gyere! - állít fel és átlökdös a hálórészre. - Most pedig elmondod, min szenvedsz, ezért vagyok a barátod! - néz rám szigorúan. Azért ez jól esik.

 - Tetszik Nana - kezdem.

 - Igen, ezt tudom. De hol a probléma? - bólogat. - Várjunk. Te együtt vagy azzal a tegnapi  szőkeciklonnal? - mered rám. Lehorgasztom a fejem.

 - Úgy tűnik - alig merem kimondani.

 - És mégis miért, ha Nana tetszik? 

 - Nem tudom. Így alakult. Na jó! Akkor jöttünk össze, mikor Nanát felhívta Turner.

 - Bosszúból? Normális vagy, Niall? 

 - Akkor jól esett, hogy nekem is van valakim. 

 - Most meg már bánod, mi? Ennél többre tartottalak. Nem játszhatsz így a lányokkal! Te kihasználod a szöszit! - nincs dolog, ami jobban rá tudna ébreszteni az igazságra, mint Liam felháborodása. Teljesen igaza van. Én nem ilyen vagyok!

- Igazad van. Szakítok Domival, amint találkozunk. De lehet, hogy adnom kéne neki egy esélyt. Elvégre, rendes lány - győzködöm magam.

 - Ha te rendesnek tartod, hogy a megismerkedésetek napján lefeküdt veled, akkor nem tudom, mit várjak. Ez nem jó kezdet egy kapcsolatnak. Ez kaland volt. De egy kapcsolatot fel kell építeni. Te a csúcsponttal akarod elkezdeni? - Liam bosszúsan méreget. 

 - Értem, amit mondasz. Igazad van. De Nana akkor sem lesz az enyém! 

 - Nagyon rosszul látod a dolgokat, haver! Figyelj! Nana sosem lesz a tied! Eljön majd az ideje, hogy úgy dönt, melletted akar lenni, de az teljesen más! És így lesztek boldogok! Egyenrangú társakként! - Liam úgy beszél, mint egy felnőtt, mint az apám. Ebben is szeretnék hozzá hasonlítani, Liam nagyon okos.

 - Nem akarna velem lenni! Ott van neki Turner! Aki jóképű! Aki izmos! Aki érdekes! Miért venne észre engem, ugyan már!

 - Várd ki a végét! Szerintem nem vagy közömbös Nanának.

 - Jaj Liam, tudom, hogy nem jelentek neki semmit! Keresztülnéz rajtam - mutogatok.

 - Te tudod. Mindegy is! Szedd össze magad! A depis Niallt aztán végképp nem fogja észrevenni vagy neadjisten' megkedvelni.

 - Már kedvelt. Megpuszilt. De most meg már egy napja felém se pillant. 

 - Te most komolyan ekkora hülye vagy, vagy csak viccelsz?!

 - Ez nem vicces! - meredek rá.

 - Azóta nem beszél veled, hogy összejöttél Domival. Szóval féltékeny - néz ràm diadalmasan.

 - Tudod, Liam, tőled reálisabb dolgokhoz szoktam - nevetem el magam kínomban.

 - Jó, én nem győzködlek, azt hiszem most már minden rendben lesz. 

 - Nem lesz! - vitatkozom. - Miről beszélsz?

 - Kezdd újra! Legyél vele kedves, segítőkész! Ne gondolj Lukera! Csak egyszerűen add önmagad! Aztán meglátjuk.

 - Rendben - felelem hosszú gondolkodás után. - Köszönöm, Liam! Nagyon köszönöm! 

 - Nincs mit! De ha ezek után valami új baromságot csinálsz, ne hozzám gyere! - bokszol a vállamba és mosolyogva otthagy. Liam a pótapám.

Nana szemszöge: 

Fájó nyakkal ébredek, a fejem Harry vállán és a göndör fürtök az arcom cirógatják. Lassan emelem fel a fejem és körbenézek. Harry másik oldalán Louis alszik, Zayn a fotelben horkol, Liam olvas valamit, Niall pedig velem szemben ül a padlón. Mikor észreveszi, hogy felébredtem, elmosolyodik és halkan megszólal.

 - Hogy aludtál? - egy ideig csak bámulok rá. A koncert óta nem beszéltünk, ránézni sem mertem, erre most kérdezett valamit. Mit is?

 - Öhm, jól, köszi - motyogok.

 - Nem vagy éhes? Most csináltam szendvicseket. Gondoltam, hamarosan felébredtek.

 - Rendes tőled, de nem vagyok éhes - mondom és eközben Harry is felébred. Neki persze azonnal kell a kaja, Louis lökdösve tápászodik fel, ezzel felriasztva a barátját.

 - Jól aludtál, Boo Bear? - kérdezem vigyorogva.

 - Nagyon. Aztán Harry oldalbavágott - nyöszörgi. 

 - Csináltam kaját, ehetsz, ha kérsz - szól közbe Niall.

 - Oh, remek! Köszi, haver! Na gyere, kislány, enned kell, vagy elfogysz! - rángat magával és én ezt cseppet sem bánom, mert nincs kedvem ottmaradni az írrel.

 Miután teleettük magunkat, Troy lép közénk. 

 - Mindjárt megérkezünk. Azonnal az arénához visznek minket és csak két óra van a kezdésig. Kérlek, ne baromkodjátok el a próbát, nincs idő rá! Este nincs buli, de a holnapi napotok egy délelőtti interjú kivételével szabad - darálja le a menetrendet. Ezaaz! Nincs este program, tehát randizom Lukekal! El kell mennem vásárolni, nincs egy szép ruhám! 

 Pár perccel később valóban megérkezünk és kezdetét veszi a háromórás rohanás. Két óra próba és öltözködés. Utàna a koncert. Még most is annyira hihetetlen felfogni, hogy ezeknek a fiúknak vagyok az előzenekara. És nem csak ez. Lou és Harry tényleg nagyon jó barátaim lettek. Ami még meglepő, hogy Zayn is. Azzal, hogy egy szobába kerültünk, kialakult egy kezdetleges, barátsághoz hasonló kapcsolat köztünk és én ennek roppantul örülök. Nem gondoltam volna az első találkozásunk után, hogy így fog alakulni. Liam talán az, akivel szinte semmi kontaktusom nincs, de ő is nagyon kedves és segítőkész, ha így adódik. És Niall.. nos, ő Niall. Kár erről beszélni.

 A koncert a szokásos módon zajlik, azonban mikor az utolsó előtti számom kezdeném, Louis és Harry szalad be a színpadra. A közönség tombol, én pedig kérdőn nézek rájuk. 

 - Csatlakozhatunk? - kiabál a mikrofonba Harry. Többezer lányhang sikítja egyszerre az igent és én is mosolyogva bólogatok. Nem tudom, kitől származik az ötlet, de kétségtelenül feldobja a bulit. Együtt énekeljük végig a pörgős számot és meglepően jól hangzik. Sosem énekeltünk még együtt, de nagyon tetszik. Ugrálunk, táncolunk és a közönség hangosabb, mint valaha tapasztaltam. Látom a zokogó lányokat és mikor vége a dalnak, újra a számhoz emelem a mikrofont.

 - Remélem jól érzitek magatokat! Szeretnék mondani valamit! Pár éve én is egy voltam közületek! Ugyanolyan rajongó voltam, mint ti. Koncertekre jártam. Van egy aláírásom Loutól..

 - Komolyan? - röhögi el magát, mire mint lavina indul és az egész nézőtér felnevet.

 - Majd megmutatom - vigyorgok. - Csak annyit szeretnék mondani, hogy ma ez a két fiú itt mellettem, a két legjobb barátom és nagyon sokat köszönhetek nekik! Éneklitek velem az utolsó dalt?

 A közönség tombolva biztatja őket, hogy tegyék meg és ugye erre nem lehet nemet mondani. A lábamat lóbálva ülök a színpad szélén, két oldalamon Harry és Louis. Az első versszakot egyedül éneklem, aztán a másodiknál ők is bekapcsolódnak. Igaz, hogy ez egy szerelmes szám és nem velük kéne énekelnem, hanem a valahol színfalak mögött álló sráccal, de ebben a pillanatban úgy érzem menten felrobbanok a boldogságtól, mert annyi van bennem, hogy nem is tudom feldolgozni. Bárcsak el lehetne raktározni, úgy, mint a csokoládét, hogy elővehessük a borúsabb napokon!

- Köszönöm, hogy itt vagytok! Éés most következik a világ legjobb fiúbandája!! - kiabálok. - A ONE DIRECTION!!!

 Hatalmas adrenalintúltengéssel szaladok le a színpadról, megölelem Lout és vidáman sok sikert kívánok a többieknek. Ez volt életem eddigi legjobb koncertje!

Sziasztook! Itt a rész, remélem tetszett nektek is! Én személy szerint itt vigyorgok, mert eléggé beleélem magam ^.^ Hozom hamarosan a folytatást! Puszi: A. xx