8. fejezet

Nézem a csörgő telefont a kezemben. Fura előérzetem van. 

 - Ki az? Nem veszed fel? - kérdezi Lou. 

 - Nem ismerem a számot - nyomom meg a zöld jelzést és a fülemhez emelem a telefont. - Halló, itt Auna Loren. 

 - Szia! Luke vagyok. Luke Turner - hallom meg a kellemesen ismerős hangot. Atyám! 

 - Öö.. szia! - nyögöm ki nagy nehezen. - Honnan van meg a számom? 

 - Még Billtől kértem el, jó haverom. 

 - Ezt nem is tudtam. Na és miért hívtál? - tér vissza végre a normális hangom. 

 - Holnap délután érkezem Párizsba. Ha jól tudom ti is jöttök két napra rá. Van kedved egy vacsorához? - kérdezi. Csak állok és majdnem kiesik a kezemből a telefon. Úristen! Luke Turner elhívott vacsorázni! Luke Turner elhívott vacsorázni! Ráadásul Párizsban!! - Halló, itt vagy? - hallom meg újra a hangját.

 - Öhm, persze. Nagyon szívesen elmegyek - vigyorgok. 

 - Nagyon örülök - mondja. - Mentsd a számom. Majd hívlak még, de most mennem kell - búcsúzik. 

 - Szia - nyomom ki és csak bámulok magam elé. 

 - Ki volt az? - kérdi Lou, mire magamhoz térek. 

 - Luke voolt! Luke Turner! - ugrok a nyakába, mire ő meglepődik, de ösztönösen fogja meg a derekam.  - Elhivott vacsorázni - visongok és ugrándozva lógok a nyakában. 

 - Hát ti hol voltatok? Már mindenhol kerestelek titeket! - a francba ez Niall. - Oh, megzavartam valami? - bámul döbbenten az összekapaszkodó kettősünkre.

- Dehogy! Csak jó kedvemben ugrottam a nyakába - magyarázkodom pirulva és elhúzódom Loutól. Istenem, de kínos. Most azt hiszi, rámozdultam az egyik legjobb barátjára, akinek ráadásul barátnője is van!

 - Inkább nem akarom tudni - morogja.

 - Az nem jutott eszedbe, hogy esetleg felhívj, ha nem tudod, hol vagyunk? - kérdezi Lou.

 - Hoppá. Az a verzió kimaradt - vakarja a fejét és megfordul. 

 - Várj! - szólok utána, mire hátranéz. - Miért kerestél?

 - Csak gondoltam beszélhetnénk, de úgy látom remekül elvoltál - néz rám gúnyosan majd elsétál és becsapja maga mögött az ajtót. 

 - Valaki féltékeny - vigyorog Louis kajánul. 

 - Ugyan! Kire lenne féltékeny? - sóhajtom.  - Mi baja lehet velem? Eddig jól megvoltunk. Na mindegy. Megyek, köszönöm a délutánt, jól szórakoztam - mosolygok és kinyitom az ajtót. 

 - Én köszönöm, kislány! És ne aggódj! Majd lenyugszik és minden rendben lesz - int egyet és elsétál. Letörten csukom be az ajtót. Ennyit arról, hogy Niall kedvel. Miért is reménykedtem? Aztán beugrik Lou mondata. 'Valaki féltékeny.' Megkeresem Billt. Ő tudni fog segíteni. 

Niall szemszöge:

Már egy órája Nanát keresem. Lou sincs sehol. Hova a fenébe tűnhettek? Zaynhez indulok épp, mikor megpillantom őket az ajtó előtt.

 - Hát ti hol voltatok? Már mindenhol kerestelek titeket!

 Nana hatalmas mosollyal lóg a haverom nyakában, akinek szintén fülig ér a szája és szorosan átkarolja a lány derekát. Kellemetlen érzés támad a gyomromban, ahogy őket nézem. 

 - Oh, megzavartam valami? - bámulok rájuk. 

 - Dehogy! Csak jó kedvemben ugrottam a nyakába - felel Nana és olyan flegmán hangzik, hogy legszívesebben orditva rohannék el. Lou megkérdezi, hogy miért nem hívtam őket, ha nem találtam. Erre nem nagyon tudok mit mondani. Akkora balfék vagyok! Ennyit arról, hogy Ő jó véleménnyel legyen rólam. Kezdem megszokni, hogy mindent elszúrok. 

 - Várj! - szól utánam. A szívem nagyot ugrik és hátranézek. - Miért kerestél?

 - Csak gondoltam beszélhetnénk, de úgy látom remekül elvoltál - mondom mérgesen majd otthagyom őket és hangosan becsukom magam mögött az ajtót. 

 - Mi a gond? - néz fel Liam a laptopjáról. 

 - Semmi, igazán semmi! Én vagyok a legnagyobb barom a világon, mindent elszúrok, de megszoktuk már, nem? - dőlök az ágyra. Liam félreteszi a gépet és mellémül.

 - Mi történt? - kérdezi, mire én röviden összefoglalom neki az elmúlt perceket.

 - Érted már? Ok nélkül letámadtam, aztán meg elrohantam, mint egy hatéves gyerek! - csapkodom a lábam. Liam elgondolkozva mered maga elé. 

 - Kérj tőle bocsánatot! Az a legegyszerűbb és biztos nem fog haragudni rád. Csak felfújod a dolgot. Nem olyan nagy baj ez. A lényeg, hogy ne féltékenykedj. Azt nem szeretik a nők. Főleg, hogy még együtt sem vagytok. 

 - Nem is leszünk - bámulom a plafont sötéten. 

 - Nehogy már az első gondnál feladd, Niall! 

 - Túl jó Ő hozzám - sóhajtok.

 - Mi? Dehogy! Összeilletek! Na fel a fejjel! Gyerünk, menj át!

 - Hello, srácok! Niall, beszédem van veled! - ront be a szobába Louis. - Neked mi a szar bajod van? Mit kell ráförmedni, mert megölelte a legjobb barátját? Ha mégegyszer elszomorítod, komolyan szétrúgom a segged, akkor is ha a barátom vagy! Világos? - mered rám közelről. Mit ne mondjak, elég ijesztő.

 - Jó, jó, sajnálom. 

 - Ezt neki mondd, ne nekem. Mellesleg randira hívta Luke Turner, azért volt ilyen boldog. 

 - Mi van? - csak lassan fogom fel, mit mondott. Az nem lehet!

 - Jól hallottad! Rá legalább okkal lehetsz féltékeny - röhög az arcomba. 

Már nem figyelek rá. Miért van, hogy nekem sosincs szerencsém a lányoknál? A legnagyobb balfék élő szobra. Mit ér a hírnév és a pénz, ha nem lehetek igazán boldog? Elkeseredetten állok fel az ágyról. Akkor is át kell mennem bocsánatot kérni. A barátságát nem akarom elveszíteni, ha már több nekem nem jutott.

 Borzasztóan zavarban vagyok, ahogy bekopogok a szobájukba és a hangos invitálásra belépek. Zayn ül a fotelben egyedül. Nana sehol. 

 - Te mióta kopogsz? Azt hittem Liam jön. Hé, mi a gond? - veszi észre az arckifejezésem. 

 - Hosszú. Nana hol van? 

 - Azt mondta, átmegy Billhez.

 - Az ki? - ijedek meg. 

 - A testőre. De mi a baj, mondd már!

 - Bocsánatot akarok kérni tőle. Ideges voltam és mondtam egy-két hülyeséget. 

 - Értem. Nem tudom mikor jön vissza. De elég szomorúnak tűnt. Mit mondtál neki? 

Másodszorra mesélem el a történteket és egyre rosszabb színben látom. Mit műveltem? Zayn ugyanazt mondja nagyjából, mint Liam. Nem lettem nyugodtabb. 'Még ma beszélek vele' - döntöm el magamban és otthagyom Zaynt. Levegőre van szükségem.

Nana szemszöge: 

Bill figyelmesen végighallgatott és ettől megnyugodtam. Mindenkinek van néha rossz napja. Bizonyára Niallnak is van magyarázata, nem kell azonnal elítélni. Egy idő után áttértünk más témákra, kértem, hogy meséljen Lukeról és leszidtam, amiért nem mondta korábban, hogy ismeri. Vacsoraidőben együtt mentünk le az ebédlőbe és Niallön kívül már mindenki ott volt. Ettem két sajtos-sonkás szendvicset csalamádéval és közben remekül elbeszélgettem a többiekkel. Úgy érzem befogadtak, közéjük tartozom és ez a gondolat boldoggá tesz. 

 Most már este tíz óra van és aludni próbálok, de nem megy. Zayn a szoba másik felén lévő ágyban fekszik és a telefonját nyomkodja. A gondolataim Niall és Luke között vergődnek, nem tudom kitisztítani a fejem. 

 - Zayn!

 - Igen? 

 - Niall... haragszik rám? - kérdezem óvatosan.

 - Nem. Csak hülye. 

 - Nem értem.

 - Én sem - neveti el magát. - Bekattant, de majd lenyugszik és bocsánatot kér. Sosem hisztizik sokáig. Niall maga a nyugalom. 

 - Nyugalom. Amióta én ismerem állandóan rohangál, hadar, lelkes és most meg bevágta az ajtót. Ezt te annak hívod? 

 - Amióta te ismered.... 

Sziasztook! Itt az új rész! Remélem tetszik! Írjatok véleményt! Puszi: A. xx