Nana szemszöge:
Az egész napos próba, táncolás, rohangálás és vita kellően lefárasztott és a koncert előtt épp csak egy órácskát kaptunk pihenni. Ezt az órát Louval töltöm, aki hihetetlen módon egyáltalán nem tűnik fáradtnak, sőt fel van pörögve rendesen. Folyamatosan beszél, nem bír a seggén maradni és hülyeségekkel fáraszt.
- Nana! Idefigyelj! Hé, el ne aludj nekem! Mesélni akarok valamit!
- Igen, Louis?
- Képzeld, ha sok narancsot eszik az ember, szőrösebb lesz! Mostantól minden reggelire azt eszem! Nagyon ciki, hogy lassan 25 évesen alig van szőröm!
Kész. Eddig bírtam. Kitör belőlem a nevetés és kis híján lezuhanok az ágyról, szerencsére drága barátom időben elkap.
- Jézusom, Louis, egyszer meg fogsz ölni a baromságaiddal! - vinnyogok és az oldalamat markolászom, hogy enyhítsem a röhögés okozta fájdalmat.
- Most mi van? - kérdezi bosszúsan. - Ha nem tudod értékelni a problémáimat, akkor nem is mondok el többet! - sértődik meg.
- Jaj, Louis, ne haragudj! - mászok fel hozzá és hátulról átkarolom a nyakát. Dacosan hallgat. Mellételepedek az ágy szélére, megfogom a kezét és a vállára hajtom a fejem.
- Naa, Boo Bear! Kérlek! Rosszabb, vagy, mint az öcséim!
- Neked vannak testvéreid? - kérdezi döbbenten, teljesen elfelejtve az eddigi problémáját. Megdermedve húzódok el tőle és jeges rémület csap belém. A francba! Ezt nem kellett volna. Lázasan kutatok az agyamban egy gyors mentőválasz után. Louis várakozóan néz rám.
- Csak vicceltem! Tudod, hogy nincs családom - vigyorgok erőltetetten és azt hiszem, mindketten nagyon jól tudjuk, hogy hazudok, de nem szól semmit, csak mosolyog.
- Oké, nem haragszom. Viszooont, ezért büntetést érdemelsz! - ragadja meg a derekam és embertelenül csikizni kezd. Haha! Látszik, hogy nem ismer! Rezzenéstelen arccal nézek rá és nagyjából húsz másodpercbe telik, mire felfogja, hogy nem ezt a reakciót várta.
- Nem vagy csikis?
- Én nem, viszont nagyon értek hozzá! - ugrok rá és a hasát veszem célba a jól bevált módszerrel, amit az öcséimen alkalmaztam kiskorunkban. Váratlanul éri a támadás, védekezni nincs ideje és máris nevetni kezd. Úgy tűnik, érzékeny a barátunk.
Niall szemszöge:
Hangos kilábalást hallok Nana szobájából, mikor hozzá indulok. Ijedten nyitok be, de nem azt látom, amire számítok. Igazából nem volt időm kitalálni, mire számítsak. Nana Louison fekszik és mindketten nevetnek. Mikor észrevesznek, a lány kipirultan mászik le a haveromról, én pedig nagy levegőt veszek. Csak barátok, csak barátok. Nyugi, Niall! Szuper, most már magamhoz beszélek. Ekkor veszem észre, hogy mindketten várakozóan bámulnak rám.
- Bocs, ha zavarok. Csak Liam szólt, hogy mennünk kell - hebegek és nem tudom nem észrevenni Nana kissé felcsúszott pólóját, amit sietve lesimít, mikor látja, hogy az odatévedt pillantásom.
- Oké, haver, azonnal megyünk!
Inkább nem mondok semmit, csak bénán intek és kifordulok a szobából. Mögöttem nevetés hangzik fel. Szuper! Szóval megint beégtem.
A fodrász és a sminkes is végzett velem, már csak a többiekre várok. Elbambulva figyelem, ahogy Nana vidáman cseverészik velük, mosolyog és ugyan ez nem nekem szól, mégis nyugalommal tölt el. Igen, tényleg tetszik, őszintén bevallom magamnak. Azóta a fiúkkal töltött délután óta nem mondtam ki, de most van időm agyalni és erre jutottam. Felesleges tagadni. Csak nézem a felkötött haját, ami mindig gyönyörű, a tejfehér bőrét, ami olyan, mint valami finom krém, a nagy szemeit, amikkel most rámpillant. Óvatosan elmodolyodom és melegség tölt el, ahogy viszonozza. A szépítkezéssel végzett, már csak öt perce van és kezd. Felállok és odasétálok. Még mindig mosolyog.
- Izgulsz? - kérdezem.
- Nem annyira, mint először, de azért eléggé.
- Na gyere, egy Horan-ölelés mindig segít - húzom magamhoz. Szorosan átkarol és a vállamba fúrja az arcát. Félek, meghallja, mennyire hevesen dobog a szívem, de nem tehetek már semmit.
- Tudom, mindig segít - motyogja a pólómba. Vigyorogva engedem el fél perccel később.
- Jobb? - kérdezem.
- Sokkal. Köszi - pipiskedik és egy puszit nyom az arcomra. Asszem lassan nekem lesz nyugtatásra szükségem, nem neki.
Szökdécselve elvonul és mire magamhoz térek, már hallom a hangját az erősítőkből, ahogy üdvözli a közönséget.
- Veled meg mi történt? Niall!! Egy perce itt állok! - integet az arcom előtt Harry.
- Megpuszilt - mutatok az arcomra még mindig lesokkolódva.
- Ez kész - röhögi el magát. - Csak egy puszi, tesó, nem kell elájulni!
Mérgesen nézek rá. Nem érti. Miért is értene meg pont Styles?
- Zaayn! - kiabálok.
- Mi a baj? - dugja be a fejét az ajtón.
- Raérsz?
- A hajamat csinálom, de dumálhatunk közben, ha arra gondolsz - indul vissza én meg követem.
- Beszéltél valamit rólam Nanával? - ülök le a földre szék hiányában.
- Aha. Vagyis kérdeztem, hogy mit gondol ugy általában a bandáról, de csak Harryt és Lout emelte ki. Téged nem.
- Szuper - hajtom le a fejem. Ennyit erről.
- Amikor kiabáltál vele, nagyon szomorú volt - teszi hozzá.
- Mi?
- Többször is beszélt akkor rólad.
- Ah, de ez semmit nem jelent.
- Bír téged. Csak ott van most pasiknak Luke. Akibe évek óta szerelmes.
- Egyre jobb! Van még valami?
- Ne izgulj már ennyit, még van esélyed! Van két nap Párizsig! Bűvöld el!
A fejemet fogva hagyom ott Zaynt. Hát ettől nem lett jobb. Ki is ez a Luke pontosan? Nem vagyok tisztában a tinilányok álmával. Bosszúsan meredek a Google-kereső által kiadott képekre. Kigyúrt, napszítta szőke, megnyerő mosolyú srác. A tükörbe nézve elvesztem minden önbizalmam. Esélyem sincs.
Nana teljesen feldobódva, kipirultan énekli az utolsó dalát. A szerelemről szól. "Szeretem, mikor megölelsz, ez az érzés átmelegít.." - énekeli és nekem a kezdés előtti perc jut eszembe, ahogy átölelt. Ilyen volt. Szeretem, mikor megölel. Mintha a szívemből szólna a dal. Integetve köszön el és leszalad a színpadról.
- Mindent bele srácok! - kiabál oda nekünk és elrohan. Ez furcsa.
Nagy levegőt veszek, mosoly kerül az arcomra, ami végre nem hamis, hiszen a rajongókért teszem ezt és ők mindig boldoggá tesznek. És elkezdődik a koncert! Hatalmas bulit csinálunk, megy a szokásos ökörködés, teljesen kitisztul a fejem és nem gondolok arra a vöröshajú lányra. Ezek a percek a rajongóké! Nekik kell széppé tennünk! Ugrálok, gitározom, énekelek és mindent beleadok, hogy sikerünk legyen. Louis és Liam újfent vízícsatáznak, én is kapok egy adaggal, de most nem mérgelődök. Igyekszem nem gondolni rá, de titkon remélem, hogy figyel és tetszik neki, amit lát. Szép remények..
Sziasztok! Remélem tetszett a rész! Igyekszem eseménydús fejezeteket írni, azt hiszem ez ilyenre sikerült. Örülnék egy pár visszajelzésnek, ha van kedvetek, írjatok! Puszi: A. xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése