14. fejezet

Nana szemszöge:

 

Most értünk vissza az interjúról. Rákérdeztek és Niall nem tagadta. Együtt van Dominicával. Már beletörődtem, hogy nincs esélyem és úgy döntöttem nem utasítom el alapból Lukeot. 

 - Louiiiis! - kiabálok oda a barátomnak, aki épp Harry ölében ül és nagyon nevet valamin. Még szoknom kell a látványt, hogy ők így legjobb barátok. Néha szerelmespárt játszanak.

 - Igen, Tündérke?

 - Eljössz velem vásárolni? Kéne valami csini estére - pislogok kérlelőn.

  - Indulhatunk is, ha gondolod - ugrik fel széles mosollyal. 

 - Felszaladok a táskámért és mehetünk - állok fel én is. Két perccel később Lou oldalán lépek ki a hotelből. Leint egy taxit és a plázához vitetjük magunkat. 

 Órákig nézelődünk, de nem találok semmi igazán hozzám és az alkalomhoz illőt.

 - Louu! Üljünk le valahol, szükségem van egy kávéra! - kérlelem, ő pedig helyesel. Louis szeret vásárolni, de szerintem már az agyára megyek kicsit. Elvégre tényleg itt vagyunk két órája és csak egy üveg vizet vettem eddig. 

 - Mesélj Eleanorról! 

 - Mit meséljek? - mosolyog.

 - Hogy ismerted meg? - kérdezem.

 - Harrynek régi barátja volt, ő mutatta be, mert azt gondolta, összeillenénk. Úgy néz ki, igaza volt.

 - És hogy jöttetek össze?

 - Csináltunk a villában egy bulit közeli barátoknak - kezdi és elmélázva vigyorog. - Akkor már tetszett és ezt Harry is tudta. Üvegezéskor azt kaptam, hogy csókoljam meg őt. Alig mertem, de aztán megtettem. Nem tudom elmondani, milyen jó érzés volt és akkor már tudtam, hogy én sem vagyok közömbös neki. A játék után kicsit részegen megkértem, hogy randizzon velem, belement és aztán már minden simán ment.

 - Szereted? - kérdezem.

 - Nagyon - feleli.

 - Milyen érzés?

 - Fantasztikus és borzalmas.

 - Ezt hogy érted? - döbbenek meg.

 - Fantasztikus, mert ő is szeret engem és nagyon boldoggá tesz. De borzalmas, mert félek, hogy nem vagyok elég jó neki és elveszíthetem. És azt nem bírnám ki - suttogja el a mondat végét torz arccal.

 - Emiatt ne aggódj! Szerelmes beléd - veregetem meg a karját, mire mosolya újra visszatér.

 - Tudom. Mennünk kéne, ha még ma szeretnél randizni a hercegeddel!

 - Nekem nem ő a hercegem - sóhajtok és elrepül a jókedvem.

 - Nem tudhatod - most Louis bíztat engem. - Kiderül ma este.

 Engedelmesen követem és belépünk a következő boltba. Az eladólány egy magas, szőke-kék hajú szépség. Velem egykorú lehet.

 - Milyen elképzelésed van? - kérdezi, mikor elmondom, mit szeretnénk.

 - Ne legyen túl rövid vagy túl hosszú, és túl csicsás se. Semmi extra.

 - Hm.. - bólogat. - Gyere - invitál és elindul, mi meg követjük. Egy fogashoz vezet, amin rengeteg ruha lóg és matatni kezd közöttük. 

 - Meg is van! - emel ki egyet és elém tartja. Bizsergés fut végig rajtam és szó nélkül veszem ki a kezéből. Gyönyörű ruha! A próbafülkében óvatosan magamra húzom és csodálva figyelem. Érzem, hogy ez A ruha! Mosolyogva lépek ki, hogy megmutassam nekik. Louis mosolyogva bólogat, a lány pedig megszólal.

 - Tudod, éreztem, hogy tökéletes lesz ez neked.

 - Igen? Jók a megérzéseid - mosolygok. - Már csak egy cipő kell hozzá. Amúgy Nana vagyok - nyújtok kezet.

 - Fifi - lép közelebb és megölel. - Tudom ám, hogy kik vagytok - neveti el magát, mikor elenged. 

 - Igen? - kérdezi Lou. - És hogyhogy nem ájultál el a naaaagy Louis Tomlinsontól? - vigyorog.

 - Elkéstél ezzel pár évet. Hatalmas rajongó voltam pár éve, bár Harry volt a kedvencem - nevet még mindig.

 - Igazán? Nem ér! Mindenkinek ő a kedvence! - imitál pityergést Lou. 

 - Nem igazán, a húgom téged szeret.

 - Imádom a húgod! Mondd meg neki! - vidul fel.

 - Inkább ezt nem, mert el is ájul. Ő még mindig nagyon nagy fan - ez a lány vajon mindig ennyit nevet. - Na de keresnünk kell egy cipőt Nanának, indul tovább és mi követjük. Igazán aranyos lány. Fél órán belül cipőm is van meg ékszereim.

 - Köszönök mindent, Fifi! Van kedved egyik nap egy kávéhoz? - kérdezem, miután kifizettük a cuccaim.

 - Nagyon szívesen. Leírom a számom és hívj, ha ráérsz - körmöl egy papírra és átnyújtja. Zsebre teszem és gyorsan elköszönünk. 

 Visszaérve a hotelbe azt veszem észre, hogy már csak két és fél órám van, míg jön értem Luke. Amy segít elkészülni, a hajam feltűzöm, finom parfümöt fújok magamra, a ruha csodásan áll és kivételesen szépnek látom magam. 

Pontban hétkor sétálok le a lépcsőn, Louis lejön velem és mikor Luke mosolyogva jön felém, úgy érzem, évek óta erre a pillanatra vártam. 

 - Vigyázz rá! - int komolyan Loius Lukenak.

 - Vigyázok - bólint ő, mire a barátom ad egy puszit és visszafordul.

 - Szia - mosolygok.

 - Szia. Gyönyörű vagy! - bókol, amit pirulva köszönök meg és követem az autójához. Szép estének ígérkezik.

 - Sajnos ez nem az én autóm, csak bérelt - szabadkozik, de nem igazán értem, hogy ez miért baj és ezt meg is jegyzem. 

 - Az enyém sokkal jobb - bizonygatja.

 - Nem igazán értek hozzá, Luke. Ha azt mondod, ez a világ legjobb kocsija, elhiszem - nevetek. Az út kellemesen telik, meglepően oldott a hangulat. Egy gyönyörű étteremhez érkezünk, ami ki van világítva.

 - Luke, itt nincs senki - nézek körbe, mikor belépünk.

 - Kibéreltem ma estére - mosolyog. Oh, értem. 

 Leülünk a helyiségben levő egyetlen asztalhoz, amely fel van díszítve és gyönyörű csokor áll a közepén.

 - Mit hozhatok inni? - jelenik meg egy pincér. 

 - Egy narancslét szeretnék egyelőre.

 - Két narancslé - mondja erre Luke.

 - Mindjárt hozom, addig döntsék el, mit szeretnének enni - mosolyog és elsiet. Mindketten az étlapot böngésszük, végül egy fura nevű francia étel mellett döntök. Fogalmam sincs mi az, de a pincér bólogat, mikor felírja, úgyhogy biztos finom lehet. Miközben a vacsoránkra várunk, semleges témákról beszélgetünk. Kérdez a kezdetekről és én mesélek neki mégjobban kiszínezve a hamis történetem. Nem neki akarom elmondani az igazit. Ő is mesél és nagyon jól érzem magam. Beszélgetünk, mint jó barátok, néha bókol, amin elpirulok, tudom, mennyire szereti a húgát és én mesélek neki a fiúkról. Kérdez Louról, a barátságunkról és én örömmel mesélek neki. A vacsora igazán finom, bár volt benne valami, amit nem ismertem és elég ijesztően nézett ki, szóval azt otthagytam a tányéron. A pincér integet az ajtóból mikor beülünk a kocsiba. A hotelhez érve mindketten kiszálunk és Luke az ajtóhoz kísér.

 - Jól éreztem magam - mondja.

 - Én is, köszönöm az estét - nézek fel rá. Közel áll hozzám, túl közel. Hosszan a szemembe néz majd lassan közelíteni kezd. Úgy határozok, hogy belemegyek és az utolsó milimétereket én teszem meg. Óvatosan nyomja hűvös ajkát az enyémre és én bátortalanul viszonzom. Egy hangyányit bizsergető az érzés és egész kellemes. Luke kicsit elhúzódik, de mikor látja, hogy élveztem, újra megcsókol, de most igazán és nem csak engedem, hanem a nyakát átkarolva mélyítem el. Aztán hirtelen magamhoz térek.

 - Jobb, ha most megyek - húzódok el és ő is hátrébb lép.

 - Igazad van. Jó éjt - int és mosolyogva sarkon fordul. Széles vigyorral az arcomon baktatok fel a lépcsőn és még az sem szegi a kedvem, hogy Niall jön szembe Dominica kezét fogva, sőt vidáman odaköszönök nekik, mire mindketten döbbenten bàmulnak. A szobába érve gyorsan levetkőzöm, pizsamába bújok és gyors SMS-t írok Lounak, miközben az ágyra heveredek.

 "Visszaértem. Átmehetek?"

A válasz pár másodpercen belül érkezik és boldogan tipegek át a legjobb barátaim szobájába. Valakinek mesélnem kell. 

Sziasztok! Itt az új rész. (Köszönöm Fifinek a segítséget!) Remélem tetszett nektek! Puszi: A. xx