2015. július 20., hétfő

5. fejezet



 Állok a színpadon és mosolyogva integetek a tömegnek. Az első nagy koncertem befejező száma következik. Egy lassú, szerelmes szám. "Szeretem, mikor megölelsz, ez az érzés átmelegít.." - énekelem és hirtelen Niall mosolya jelenik meg a szemeim előtt, majd ahogy közeledik és átkarol.. Gyorsan megrázom a fejem, hogy eltüntessem a nem odaillő képet. Most nem érek rá töprengeni ezen, hisz közel négyezer ember előtt énekelek egy hatalmas színpadon. Óvatos meghajlással búcsúzok a közönségtől, aki már nagyon várják a fiúkat. Persze én is hatalmas tapsot kapok és sikoltozó lányok ezreit látom magam előtt. Őrület. Lesétálok a színpadról, ahol a fiúk már várakoznak a nagy pillanatra. Nem látszanak izgatottnak, inkább csak fel vannak pörögve. Lou egy helyben ugrándozik és vigyorogva szól oda, hogy nagyon jó voltam. Liam a mikrofonját pörgeti a kezei közt és vet rám egy visszafogottabb, de hasonló dolgokra utaló mosolyt. Zayn és Harry is mosolyognak, Niall meg annyit mond: "Látod, hogy nem is olyan ijesztő" és kacsint hozzá egyet, amire nekem valami különös mocorgással reagál a gyomrom. Félénken visszamosolygok majd sok sikert kívánva otthagyom őket. 
 Az öltözőbe érve hallom, hogy a közönség hatalmas ovációval fogadja a srácokat és sietek, hogy egy percről se maradjak le. Gyorsan lekapkodom magamról a fellépő ruhát, hideg vízzel arcot mosok és megigazítom a sminkem. Másfél perccel később már egy törtfehér miniruhában lépek be a színpad VIP részére, ahonnan aztán zavartalanul nézhetem végig a koncertet. Vagyis azt hittem. A hely nem üres, mint ahogy vártam. Két lány ült benn és egyikük nagyon ismerősnek tűnt. Érkezésemkor felém fordulnak, majd egyikük felpattan és odasétál hozzám.
 - Szia! Eleanor Calder vagyok. Louis barátnője - mondja és a kezét nyújtva mosolyog rám. Kedves arca, hosszú barna haja és hasonlóan barna szeme van. Azt hiszem az elmúlt évben lemaradtam az efféle hírekről. Direction-barátnők? 
 - Szia! Auna Loren, örülök a találkozásnak - mosolygok rá én is.
 - Nagyon tetszett a koncerted, be kell, hogy valljam, rajongód vagyok - folytatja szégyenlősen én pedig nem tudom, hogy zavarba jöjjek vagy elnevessem magam, de végül az utóbbit teszem és magam is meglepődök, milyen oldottan tudok viselkedni a társaságában, pedig most találkoztunk először.
 - Adhatok autogrammot, ha szeretnéd, de inkább elhívnálak vásárolni, ha van kedved hozzá - nevetek  és ő örömmel beleegyezik. Ekkor jut eszembe a másik lány.
 - Szia! - köszönök rá. - Auna vagyok - Nyújtom felé a kezem, mire ő nyávogós hangon válaszol.
 - Perrie Edwards vagyok, a Little Mix énekese és Zayn Malik barátnője - közli hivatalosan és észreveszem, hogy a keze nem mozdul. Zavartan simítok végig a ruhámon, hogy kezdjek valamit a kinyújtott jobbommal és megcsap a felismerés. Hát, ezért tűnt úgy, mintha már láttam volna! 
 - Örülök, hogy megismertelek - mondom udvariasan, de ő már újra a koncertre figyel. Pontosabban Harryre. Mi? Igen, Harryre. Ő áll, hozzánk a legközelebb és a lány leplezetlen vágyakozással bámulja őt. Eleanor mosolyogva visszaül a székére és úgy tűnik semmit sem vesz észre a dologból, de bennem nem egyre nő az ellenszenv az énekesnő iránt. Egy ideig még figyelem, aztán észheztérek és megpróbálom élvezni az első VIP koncertemet. A fiúk szenzációsak és akkora bulit csinálnak öten a színpadon, amekkorát egy bandánál sem láttam. A közönség tombol és szó szerint őrjöng. Sikoltozó, ugráló, sok helyen zokogó lányok éneklik végig az összes elhangzó számot és közben olyan arccal bámulják a fiúkat, mintha angyalok előtt lennének. Az első sor közepe táján egy ismerős arcot pillantok meg. Dominica. Ő volt a régi iskolám sztárja. Egyelőre csak egy névtelen modell, de nem hiszem, hogy sokat kell várnia a sikerre. Kétségtelenül gyönyörű lány. Az ő arcán is felismertem azt a kifejezést, amit a többi lányén és kíváncsian követtem a pillantását. Vajon kire vetett szemet a királylány? Niall. Valami kellemetlen, szúró érzés támadt a szívemben. Újra a lány arcát nézem és azt látom, amit vártam. Ugyanazt, mint egy évvel ezelőtt. 
 Akkoriban ismerkedtem meg Markkal. Új tanuló volt, Amerikából költöztek ide. Az első hetén a suliban nekem kellett kalauzolnom őt és egész jól összebarátkoztunk. Mark jóképű srác volt. Magas, kisportolt testalkatával és gyönyörű kék szemeivel egy pillanat alatt belopta magát a szívembe, hát még mikor rendesen meg is ismertem! Első délután együtt indultunk hazafelé és végül a tízperces utat kibővítettük egy órára. Sokat mesélt a családjáról és én is megosztottam vele sok dolgot az életemről. Egy hét alatt annyira elnyerte a bizalmam, hogy majdnem elárultam neki a valódi mesémet, de aztán mindennek vége lett. Szeptember második hetében visszatért a suliba Dominica Emmer. Olaszországban volt egy hónapig valami divatcéggel. Első nap kiszemelte magának az új diákot és addig mesterkedett, míg magába bolondította a fiút. Onnantól kezdve megint egyedül jártam haza. 
 Most megint az az arc áll előttem, mint mikor Markot pillantotta meg és idegesség költözik a gyomromba. Ezt most nem hagyhatom! Próbalom a továbbiakban is élvezni a koncertet, de úgy tűnik ennek az esélyét már elvesztettem. Folyton Dominica arcát keresem a tömegben és figyelem, hogy Niall észreveszi-e őt. Igen. Észrevette. Le merem fogadni, hogy tetszik is neki. Ugyanúgy mosolygott rá, ahogy rám is másfél órával ezelőtt! Azt hiszem, lőttek a jókedvemnek..
 A koncertet, ha lehet, még nagyobb ovációval fejezik be. Hihetetlen amit művelnek! Lesietek az öltözőkhöz nyomomban a két lánnyal és ott várjuk meg őket. Perrie azonnal Zayn nyakába veti magát, látványosan megcsókolja és azt ismételgeti, hogy ő volt a legjobb. Mikor Zayn elfordul, ő nyomba Harry reakcióját figyeli, aki eközben már az én nyakamba lóg. Majd Niall is. Elönt a megkönnyebbülés és Perrieről elfeledkezve ölelem magamhoz a fiúkat. Testük izzadt és lihegnek, de engem ez sem zavar, csak szorosan fogom őket és felszökik bennem a boldogságszint, mikor Niall picit elhúzódva puszit nyom az arcomra. Nevetve lökdösöm őket az ajtó felé, majd én is megkeresem a saját öltözőm.
 Fél órával később mindnyájan a buszban ülünk, pontosabban fekszünk. Azaz nem. Zayn és Perrie eltűntek. Louist le se lehet lőni, annyira fel van pörögve, El szintúgy. Mintha nem is egy pár, hanem ikertesók lennének. Még az arcuk is hasonlít kicsit. Liam szórakozottan nyomkodja a telefonját én pedig Niall és Harry közül figyelem a két fiatal ökörködését. Miután Troy megtiltotta, hogy bulizni menjünk, ők úgy döntöttek, hogy "akkor csinálunk mi!" Szóval ők most ketten buliznak és láthatóan nagyon jól érzik magukat. Én sem panaszkodhatom, a kanapé nem túl széles, így szorosan Nialléhoz simul a lábam. Éjjel kettőkor jelenik meg Troy, hogy "Na most már elég, takarodó mindenkinek!" felkiáltással aludni küldjön minket. El szomorúan jön oda, megölel sorban mindnyájunkat, majd a barátja kezét fogva eltűnik az ajtóban. 

 - Tetszett az első nap a bandával Nana? - kérdi tőlem Niall és átkarolja a vállam, miközben a hálóhelyek felé tartunk. 
 - Nagyon! Sokkal bátrabban vágok neki a turnénak! - nevetek rá és elköszönve magára hagyom. Később, mikor már az ágyban fekszek és átgondolom a napot, boldogan mosolyogva bámulom a plafont. Várom a holnapot...

Sziasztok! Itt az új rész, remélem tetszik nektek! Ha gondoljátok, írjatok komit és jelezzétek mi tetszik s mi nem! Sietek a folytatással! Puszi: A. xx

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése