Hétfő reggel a telefonom hörgésére ébredek. Titokban rajongok a heavy-metál zenéért és ha ilyet állítok be ébresztőnek, garantáltan nem alszom vissza. Sietve összeszedem magam, a ruhásszekrényből kihalászok egy rövidgatyát, zöld felsővel párosítom és a hajamat felcopfozom. Nincs kedvem fésülködni. Negyed óra alatt el is készülök mindennel, közben felhívom Troyt, hogy hozzon valami reggelit. Két percen van felnézni a közösségire, aztán dudaszó jelzi, hogy itt a fuvar. Sietve felkapom a megszokott piros tornacipőm és kiszaladok a kocsihoz.
-Jó reggelt Anu! -mosolyog rám Troy és a kezembe nyom egy papírzacskót. Diós kifli. A kedvencem.
-Neked is, köszönöm! -nézek rá hálásan és enni kezdek miközben felolvassa a napi programom a telefonjából. Interjú Helgánál a StarNews-nak, próba a város másik végén, egy óra ebédszünet, egy tévés beszélgetés, megint próba, végül este egy jótékonysági buli sok-sok hírességgel. Szoros egy beosztás az biztos. Semmi kedvem ehhez az interjúhoz. Helga egy magas, vékony, festett szőke nő, akit szívből utálok. Ez lesz a második találkozásunk és nagyon remélem, hogy az utolsó egyben. Buta egy nőszemély.
-Helloka kislány! -vigyorog rám a szerkesztőség ajtaja mellől Bill, a testőröm. A második apukám ez a kedves mackó.
- Szia!- puszilom meg az arcát, mire ő megsimítja a fejem búbját. Elképesztő, hogy milyen közel került hozzám nagyon rövid idő alatt. Mindent elmondok neki és mindig meghallgat, tanácsot ad, vigasztal, megnevettet, amire épp szükségem van. Imádom!
-Na kislány csak éld túl ezt és aztán messziről elkerüljük a nyanyát! - próbál biztatni, de most neki sem sikerül. Nagyot sóhajtva lépek be az ajtón.
- Szervusz Auna! Milyen csinos vagy ma is! - köszönt bűbájos mosollyal az újságírónő, amit egy félszeg mosollyal reagálok le. - Vágjunk a közepébe! Igazak a híresztelések, melyek szerint a One Direction előzenekara leszel? Milyen érzés?
- Igen, igazak és nagyon izgatott vagyok az egész miatt! Annyira hihetetlen, hogy velük fogok utazni és dolgozni! - áradozok és igyekszem minél lelkesebbnek tűnni.
- Engedd meg, hogy még egy pletykáról kikérjem a véleményed! A napokban együtt láttak téged Louissal, a banda legidősebb tagjával. Alakul köztetek valami? - teszi fel a kérdést én pedig meg sem tudok szólalni a döbbenettől. - Juj, nagy ez a csend! Csak nem valami titokra bukkantunk! -vigyorog győzedelmesen én pedig próbálom gyorsan összeszedni a gondolataim.
- Nem, nincs itt semmi titok. Ez a feltevés nem igaz, nem találkoztam a srácok közül senkivel az elmúlt héten. Fogalmam sincs honnan ered a pletyka.
- Igazán? - néz csalódottan, de aztán újra kivirul. - Akkor ki a titokzatos fiatalember, akivel láthattak? Egy friss szerelem talán?
- Nem tudom, valószínűleg csak egy rajongóval láttak beszélgetni. Mindig szívesen válaszolok a kérdéseikre - mosolygok bájosan és örülök, hogy kivágtam magam a szorult helyzetből. Persze ő nem hagyja annyiban. Ez még csak a kezdet..
Egy órán keresztül faggatott a nő, ezt nem is nevezném interjúnak. Miért érdekli a véleményem a bandáról? De nehogy azt gondoljátok, hogy az első benyomásom érdekelte vagy valami hasonló! Nem. "Melyiküket tartod a legvonzóbb férfinak?" vagy a kedvencem "Harry bepróbálkozott nálad? Tényleg olyan rámenős, mint amilyennek mondják?" Na persze ő azt nem tudhatja, hogy sosem találkoztam még velük személyesen. Az hamis élettörténetem szerint ugyanis nagyon jóban vagyunk, voltam már náluk és Louis egyszer viccből belökött a medencébe, aztán pedig kimentett, mert rájött, hogy tényleg nem tudok úszni. Ilyen és ehhez hasonló sztorik jelentek meg az újságokban, de eddig nem sikerült találkoznunk. Ma este viszont ők is ott lesznek a bulin. Együtt megyünk. Na ebből mi lesz...?
Itt az első rész, remélem, hogy elnyerte a tetszésetek! Sietek a folytatással. Írjatok kommentet, hogy mi tetszik és min változtassak! A. xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése