Két hét telt el azóta a bizonyos estély óta. A tükör előtt állok és próbálom kifésülni összegubancolódott tincseim. Vörös hajam a hátam közepét éri, olyan hosszú már. Ezt az egyet szeretem magamon. Igaz, hogy festett, de valahogy mégis a sajátomnak érzem. Én vagyok. Kétségbeesetten rángatom a hajam, de nem tudom kifésülni. Bill 10 perc múlva jön értem, a pakolással még nem végeztem és egy szál fehérneműben toporgok a szobában. Hol a nadrágom? Megpillantom végre a szék támláján a kikészített ruhákat. Gyorsan felkapom, belebújok a piros fekete shortba és a törtfehér trikóba. Már az utolsó dolgokat dobálom a bőröndbe, mikor Bill megjelenik a szobám ajtajában.
- Jó reggelt kislány! Hogy aludtál? Na azt add ide - nyúl a hatalmas bőröndért majd meg se várja, hogy válaszoljak és lesétál vele a lépcsőn. Még utoljára körülnézek, felkapom a kistáskám és utánaszaladok. Már kinn áll az autó mellett és a csomagtartóban próbálja elhelyezni a bőröndöt.Bezárom az ajtót és vigyorogva figyelem a küszködését. Nagy nehézségek árán minden a helyére kerül, Bill pedig nagyot sóhajtva törli meg a homlokát.
- Na indulás, hoztam reggelit, mert biztos nem ettél még.
- Angyal vagy! Köszönöm! - nézek rá hálásan. Mindenre gondol.
A párperces utat végigbeszélgetjük. Ezen a turnén ugyan csak Európában utazunk, mégis roppant izgatott vagyok. Ma este lesz az első koncert, még itt Londonban, csak úgy gondolták egyszerűbb, ha már nem megyek haza. Azért elég hihetetlen belegondolni, mi történik velem. Tory felfedez egy rendezvényen, szerződés, videó, milliós nézettség és most turné a fiúkkal. Erre még én is azt mondom, nem semmi!
Mikor megérkezünk a buszhoz, épp csak a kocsiajtót van időm kinyitni és máris a nyakamban lóg egy szines, izmos valaki. Csak egyvalaki hord ilyen képtelen ingeket.
- Harry! - nyöszörgök, mikor végre levegőhöz jutok.
- Sziaaa! - vigyorog rám, mint egy hatéves kisfiú és ártatlanul pislog. Erre csak nevetéssel tudok reagálni, aztán megérkezik Louis.
- Hé, Harry, ne akard elvenni az új kedvencemet!
- Új kedvenc? Olyan, mint Kevin? - nézek rá értetlenkedve.
- Neem - görbül le a szája. - Ő itthagyott! Elment! - bömböli hangosan. - Te ugye sosem fogsz így cserbenhagyni?!
- Persze, hogy nem. Sokkal jobb kedvenc leszek, mint ő volt! - bizonygatom, bár magam sem tudom erre mit kéne mondani.
- Köszönöm! Tudtam, hogy rád számíthatok, kislány! - borul a nyakamba.
Ekkor megpillantom a háta mögött a közeledő arab fiút. Felénken mosolyog. Elhúzódok Louistól és köszönök Zaynnek. Én akkor is kedves leszek, ha ő nem az. Meglepetésemre azonban mosolyogva visszaköszön és a fiúkhoz fordul.
- Troy keres titeket - mondja, mire ők elsietnek. Csendben várok.
- Figyu, sajnálom ahogy múltkor viselkedtem. Nem mentség, hogy rossz passzban voltam és szeretnék bocsánatot kérni. Kezdhetjük előről? - nagyon zavarban van. Én csak döbbenten állok és bámulok rá.
- Auna? - néz rám idegesen. - Tényleg nagyon sajnálom!
-Ja, igen, persze.. Nem haragszom Zayn - makogok és felé nyújtom a kezem, mire megkönnyebbülten felsóhajt. Együtt sétáltunk a buszhoz, ahol Niall és Liam is üdvözölnek. Liam csak rámmosolyog, a szőke srác azonban szorosan megölel. Jólesik a belőle áradó melegség.
A délelőttöt lazsálással töltjük, nézünk egy filmet és karaokezunk. Ebédidőben kimerülten dőlnek le a kanapéra.
- Mesélj magadról! - szólal meg Niall teli szájjal és a többiek mind bólogatnak. Kicsit zavarba jövök. Mit meséljek? A valóságot vagy a kitalált élettörténetem? Nem tudom, mennyire lehetek őszinte velük. Nem tudom mennyit tudnak.
- Semmi érdekes nincs bennem, nem igazán tudok mesélni. Velem nem történtek olyan izgalmas dolgok, mint veletek.
- Bármi érdekel Nana! Az is, hogy milyen színű zoknit hordassz - néz rám kiskutyaszemekkel Niall én meg nem tudom melyikre reagáljak előbb, az új becenévre vagy a mondat másik részére.
- Nem hordok zoknit - mondom végül, mire Lou felkiált.
- Tudtam, tudtaaam! Mától te vagy a legjobb barátom! Előléptetlek! - ugrál és felrángat, hogy vele ugráljak.
- Mit tudtál? - próbálom leállítani.
- Előlépteted? - húzza fel a fél szemöldökét Liam.
- Azt, hogy jóban leszünk! Én sem hordok zoknit, ugyanolyan vagy, mint én! Te vagy a lelki társam!! - bólogat kipirult arccal és a kezemet szorongatja. A többiek némán figyelik a jelenetet, Niall pedig olyan arcot vág, mint akinek elvették a kedvenc maciját. Ezt a pillanatot választja Troy, hogy megjelenjen és elcipeljen bemutatni a stábnak. Azt hiszem, jobb is, ha most elhagyom a helyszínt.
Kedvenc főnököm sorra odacipel az emberekhez, meg se tudom jegyezni a nevüket, mert máris a következő után kiabál. Ezután kezdetét veszi a próba és a koncert előtti utolsó pillanatokig nem is látom többet a fiúkat. Még öt percem van és elkezdődik az eddigi legnagyobb fellépésem. Valaki megböki a vállam. Niall.
- Sok sikert Nana! Ügyes legyél! - mosolyog biztatóan és én reflexszerűen karolom át a nyakát, mire ő magához szorít. - Hajrá! - súgja a fülembe, majd elenged és finoman a színpad felé taszít. Mégegyszer visszanézek, aztán nagy levegőt véve lépek a négyzet alakú emelőre. Mosolyogva áll és ott is marad, míg megmozdul alattam a föld, es nagyot sóhajtva a színpadon találom magam. Beindul a zene és hivatalosan is elkezdődik az első koncertem..
Sziasztok! Itt a folytatás. Magyarázatként hozzáfűznék annyit, hogy a fiúk személyisége inkább a régebbieket tükrözi, mert azt jobban kedveltem. A design tervezés alatt! Puszilok mindenkit! A.xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése