Nagy izgalommal készülök a partyra a fodrászomhoz és a sminkesem segítségével. Trish mögöttem áll és a hajamat fonja, miközben Amy épp az arcomat alapozza. Nem pártolom, hogy ilyen sok kence kerüljön a fejemre, de nem mehetek el egy ilyen nagy eseményre enélkül. Sajnos. Szeretem ezt a két lányt, mindig gyorsan repül az idő, mikor rajtam dolgoznak. Most is vidáman fecsegnek a legújabb pletykákról és ez valamennyire eltereli a gondolataim. Amy bemegy a szobámba a ruháért és immár szabadon retteghetek az estétől. A fiúk fél óra múlva érkeznek. Borzasztóan félek a következő óráktól, de a fiúk valahogy még ennél is ijesztőbbek. Vajon mit fognak gondolni rólam? Úgy érzem sosem leszek elég jó ahhoz, hogy ugyanazon a színpadon énekeljek, mint ők. Pár hónappal ezelőtt ugyanolyan rajongó voltam, mint bárki más. Követtem az életüket az X-Factor óta. A válogatón, mikor egyesével énekeltek mindegyiküknek szurkoltam, aztán mikor egy banda lettek én is velük ugráltam, és sikítoztam a boldogságtól. Minden héten néztem a videonaplókat és halálra nevettem magam a hülyeségeiken. Voltam koncerten, van egy aláírt szakadt papírdarabom Louistól, ami az egyik legnagyobb kincsem és most a fürdőszobámban ülök arra készülve, hogy bemutassanak nekik. Hihetetlen!
Itt az idő. Troy hangja a földszintről kiabál, hogy menjek le. Te jó ég! Feszülten gyűrögetem a ruhám és a szívem olyan mértékben ver, mint még soha. Lassan botladozva elindulok a lépcsőn és azonnal megpillantom a várakozó társaságot. Ott állnak a nappalimban. A One Direction az én nappalimban! Csendesen beszélgetnek es nézelődnek, nem veszik észre, hogy ott vagyok. Mikor a lépcső aljára érek Zayn felém pillant és ez engem olyan váratlanul ér, hogy megbotlok és lezuhanok. Ott heverek Louis alatt gyakorlatilag, aki megfordul, először döbbenet ül ki az arcára, majd hangos nevetésben tör ki. Na köszi.
-Harry! Ez.. ehehez... olyan, mint Harry! - nyöszörgi levegő után kapkodva. A többiek megdermedve állnak, aztán Liam magához tér és a kezét nyújtva felsegít.
-Louis, maradj csendben és szégyelld magad!- néz rá mérgesen, majd újra rámpillant. -Liam Payne vagyok.
- Auna Loren - mosolygok rá felénken. -Köszönöm a segítséget!
- Harry vagyok, remélem nem esett bajod - lép elém a göndör srác, majd nagy meglepetésemre lehajol egy puszit lehel a felé nyújtott kezemre.
- Auna -nézek kissé megilletődve.
Ekkor Louis már lenyugodva előttem terem és a kezemet szorongatva hadarni kezd.
- Ne haragudj rám kislány, nem akartalak kinevetni, kérlek bocsáss meg! Úgy sajnálom, azért remélem jóban leszünk! Olyan aranyos kis répa vagy, nagyon bírlak már most! Mi ketten annyit fogunk bulizni, hogy a Föld is megáll! Ugye nem haragszol? Tudom ám, hogy nem, látom a szemeden... - vesz egy nagy levegőt, hogy folytassa, de ekkor a szőke fiú félrelökdösi és mosolyogva megölel. A fülembe súgja a nevét, persze tudom én, aztán azt is, hogy örül, hogy együtt fogunk turnézni. Megkönnyebbülten felsóhajtok és átkarolom a nyakát. Jól esik az ölelése. Mikor elhúzódik még vigyorog egy nagyot, majd Zayn elé állít. Ő csak rámpillant, gyorsan bemutatkozik aztán elfordul. Egyből visszatér az idegességem. Mi a baja? A többiek tök normálisan viselkedtek, Louist most hagyjuk, erre Zayn szinte bunkó. Csodás. Talán mégsem alaptalan a félelmem.
- Indulhatunk? - kérdezi Troy miközben elteszi a mobilját.
- Persze - veszem magamhoz a vékony bőrdzsekimet. Szép estének nézünk elébe..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése