5. fejezet

 Állok a színpadon és mosolyogva integetek a tömegnek. Az első nagy koncertem befejező száma következik. Egy lassú, szerelmes szám. "Szeretem, mikor megölelsz, ez az érzés átmelegít.." - énekelem és hirtelen Niall mosolya jelenik meg a szemeim előtt, majd ahogy közeledik és átkarol.. Gyorsan megrázom a fejem, hogy eltüntessem a nem odaillő képet. Most nem érek rá töprengeni ezen, hisz közel négyezer ember előtt énekelek egy hatalmas színpadon. Óvatos meghajlással búcsúzok a közönségtől, aki már nagyon várják a fiúkat. Persze én is hatalmas tapsot kapok és sikoltozó lányok ezreit látom magam előtt. Őrület. Lesétálok a színpadról, ahol a fiúk már várakoznak a nagy pillanatra. Nem látszanak izgatottnak, inkább csak fel vannak pörögve. Lou egy helyben ugrándozik és vigyorogva szól oda, hogy nagyon jó voltam. Liam a mikrofonját pörgeti a kezei közt és vet rám egy visszafogottabb, de hasonló dolgokra utaló mosolyt. Zayn és Harry is mosolyognak, Niall meg annyit mond: "Látod, hogy nem is olyan ijesztő" és kacsint hozzá egyet, amire nekem valami különös mocorgással reagál a gyomrom. Félénken visszamosolygok majd sok sikert kívánva otthagyom őket. 
 Az öltözőbe érve hallom, hogy a közönség hatalmas ovációval fogadja a srácokat és sietek, hogy egy percről se maradjak le. Gyorsan lekapkodom magamról a fellépő ruhát, hideg vízzel arcot mosok és megigazítom a sminkem. Másfél perccel később már egy törtfehér miniruhában lépek be a színpad VIP részére, ahonnan aztán zavartalanul nézhetem végig a koncertet. Vagyis azt hittem. A hely nem üres, mint ahogy vártam. Két lány ült benn és egyikük nagyon ismerősnek tűnt. Érkezésemkor felém fordulnak, majd egyikük felpattan és odasétál hozzám.
 - Szia! Eleanor Calder vagyok. Louis barátnője - mondja és a kezét nyújtva mosolyog rám. Kedves arca, hosszú barna haja és hasonlóan barna szeme van. Azt hiszem az elmúlt évben lemaradtam az efféle hírekről. Direction-barátnők? 
 - Szia! Auna Loren, örülök a találkozásnak - mosolygok rá én is.
 - Nagyon tetszett a koncerted, be kell, hogy valljam, rajongód vagyok - folytatja szégyenlősen én pedig nem tudom, hogy zavarba jöjjek vagy elnevessem magam, de végül az utóbbit teszem és magam is meglepődök, milyen oldottan tudok viselkedni a társaságában, pedig most találkoztunk először.
 - Adhatok autogrammot, ha szeretnéd, de inkább elhívnálak vásárolni, ha van kedved hozzá - nevetek  és ő örömmel beleegyezik. Ekkor jut eszembe a másik lány.
 - Szia! - köszönök rá. - Auna vagyok - Nyújtom felé a kezem, mire ő nyávogós hangon válaszol.
 - Perrie Edwards vagyok, a Little Mix énekese és Zayn Malik barátnője - közli hivatalosan és észreveszem, hogy a keze nem mozdul. Zavartan simítok végig a ruhámon, hogy kezdjek valamit a kinyújtott jobbommal és megcsap a felismerés. Hát, ezért tűnt úgy, mintha már láttam volna! 
 - Örülök, hogy megismertelek - mondom udvariasan, de ő már újra a koncertre figyel. Pontosabban Harryre. Mi? Igen, Harryre. Ő áll, hozzánk a legközelebb és a lány leplezetlen vágyakozással bámulja őt. Eleanor mosolyogva visszaül a székére és úgy tűnik semmit sem vesz észre a dologból, de bennem nem egyre nő az ellenszenv az énekesnő iránt. Egy ideig még figyelem, aztán észheztérek és megpróbálom élvezni az első VIP koncertemet. A fiúk szenzációsak és akkora bulit csinálnak öten a színpadon, amekkorát egy bandánál sem láttam. A közönség tombol és szó szerint őrjöng. Sikoltozó, ugráló, sok helyen zokogó lányok éneklik végig az összes elhangzó számot és közben olyan arccal bámulják a fiúkat, mintha angyalok előtt lennének. Az első sor közepe táján egy ismerős arcot pillantok meg. Dominica. Ő volt a régi iskolám sztárja. Egyelőre csak egy névtelen modell, de nem hiszem, hogy sokat kell várnia a sikerre. Kétségtelenül gyönyörű lány. Az ő arcán is felismertem azt a kifejezést, amit a többi lányén és kíváncsian követtem a pillantását. Vajon kire vetett szemet a királylány? Niall. Valami kellemetlen, szúró érzés támadt a szívemben. Újra a lány arcát nézem és azt látom, amit vártam. Ugyanazt, mint egy évvel ezelőtt. 
 Akkoriban ismerkedtem meg Markkal. Új tanuló volt, Amerikából költöztek ide. Az első hetén a suliban nekem kellett kalauzolnom őt és egész jól összebarátkoztunk. Mark jóképű srác volt. Magas, kisportolt testalkatával és gyönyörű kék szemeivel egy pillanat alatt belopta magát a szívembe, hát még mikor rendesen meg is ismertem! Első délután együtt indultunk hazafelé és végül a tízperces utat kibővítettük egy órára. Sokat mesélt a családjáról és én is megosztottam vele sok dolgot az életemről. Egy hét alatt annyira elnyerte a bizalmam, hogy majdnem elárultam neki a valódi mesémet, de aztán mindennek vége lett. Szeptember második hetében visszatért a suliba Dominica Emmer. Olaszországban volt egy hónapig valami divatcéggel. Első nap kiszemelte magának az új diákot és addig mesterkedett, míg magába bolondította a fiút. Onnantól kezdve megint egyedül jártam haza. 
 Most megint az az arc áll előttem, mint mikor Markot pillantotta meg és idegesség költözik a gyomromba. Ezt most nem hagyhatom! Próbalom a továbbiakban is élvezni a koncertet, de úgy tűnik ennek az esélyét már elvesztettem. Folyton Dominica arcát keresem a tömegben és figyelem, hogy Niall észreveszi-e őt. Igen. Észrevette. Le merem fogadni, hogy tetszik is neki. Ugyanúgy mosolygott rá, ahogy rám is másfél órával ezelőtt! Azt hiszem, lőttek a jókedvemnek..
 A koncertet, ha lehet, még nagyobb ovációval fejezik be. Hihetetlen amit művelnek! Lesietek az öltözőkhöz nyomomban a két lánnyal és ott várjuk meg őket. Perrie azonnal Zayn nyakába veti magát, látványosan megcsókolja és azt ismételgeti, hogy ő volt a legjobb. Mikor Zayn elfordul, ő nyomba Harry reakcióját figyeli, aki eközben már az én nyakamba lóg. Majd Niall is. Elönt a megkönnyebbülés és Perrieről elfeledkezve ölelem magamhoz a fiúkat. Testük izzadt és lihegnek, de engem ez sem zavar, csak szorosan fogom őket és felszökik bennem a boldogságszint, mikor Niall picit elhúzódva puszit nyom az arcomra. Nevetve lökdösöm őket az ajtó felé, majd én is megkeresem a saját öltözőm.
 Fél órával később mindnyájan a buszban ülünk, pontosabban fekszünk. Azaz nem. Zayn és Perrie eltűntek. Louist le se lehet lőni, annyira fel van pörögve, El szintúgy. Mintha nem is egy pár, hanem ikertesók lennének. Még az arcuk is hasonlít kicsit. Liam szórakozottan nyomkodja a telefonját én pedig Niall és Harry közül figyelem a két fiatal ökörködését. Miután Troy megtiltotta, hogy bulizni menjünk, ők úgy döntöttek, hogy "akkor csinálunk mi!" Szóval ők most ketten buliznak és láthatóan nagyon jól érzik magukat. Én sem panaszkodhatom, a kanapé nem túl széles, így szorosan Nialléhoz simul a lábam. Éjjel kettőkor jelenik meg Troy, hogy "Na most már elég, takarodó mindenkinek!" felkiáltással aludni küldjön minket. El szomorúan jön oda, megölel sorban mindnyájunkat, majd a barátja kezét fogva eltűnik az ajtóban. 
 - Tetszett az első nap a bandával Nana? - kérdi tőlem Niall és átkarolja a vállam, miközben a hálóhelyek felé tartunk. 
 - Nagyon! Sokkal bátrabban vágok neki a turnénak! - nevetek rá és elköszönve magára hagyom. Később, mikor már az ágyban fekszek és átgondolom a napot, boldogan mosolyogva bámulom a plafont. Várom a holnapot...

Sziasztok! Itt az új rész, remélem tetszik nektek! Ha gondoljátok, írjatok komit és jelezzétek mi tetszik s mi nem! Sietek a folytatással! Puszi: A. xx

4. fejezet

Két hét telt el azóta a bizonyos estély óta. A tükör előtt állok és próbálom kifésülni összegubancolódott tincseim. Vörös hajam a hátam közepét éri, olyan hosszú már. Ezt az egyet szeretem magamon. Igaz, hogy festett, de valahogy mégis a sajátomnak érzem. Én vagyok. Kétségbeesetten rángatom a hajam, de nem tudom kifésülni. Bill 10 perc múlva jön értem, a pakolással még nem végeztem és egy szál fehérneműben toporgok a szobában. Hol a nadrágom? Megpillantom végre a szék támláján a kikészített ruhákat. Gyorsan felkapom, belebújok a piros fekete shortba és a törtfehér trikóba. Már az utolsó dolgokat dobálom a bőröndbe, mikor Bill megjelenik a szobám ajtajában.
 - Jó reggelt kislány! Hogy aludtál? Na azt add ide - nyúl a hatalmas bőröndért majd meg se várja, hogy válaszoljak és lesétál vele a lépcsőn. Még utoljára körülnézek, felkapom a kistáskám és utánaszaladok. Már kinn áll az autó mellett és a csomagtartóban próbálja elhelyezni a bőröndöt.Bezárom az ajtót és vigyorogva figyelem a küszködését. Nagy nehézségek árán minden a helyére kerül, Bill pedig nagyot sóhajtva törli meg a homlokát.
 - Na indulás, hoztam reggelit, mert biztos nem ettél még.
 - Angyal vagy! Köszönöm! - nézek rá hálásan. Mindenre gondol.
A párperces utat végigbeszélgetjük. Ezen a turnén ugyan csak Európában utazunk, mégis roppant izgatott vagyok. Ma este lesz az első koncert, még itt Londonban, csak úgy gondolták egyszerűbb, ha már nem megyek haza. Azért elég hihetetlen belegondolni, mi történik velem. Tory felfedez egy rendezvényen, szerződés, videó, milliós nézettség és most turné a fiúkkal. Erre még én is azt mondom, nem semmi!  
Mikor megérkezünk a buszhoz, épp csak a kocsiajtót van időm kinyitni és máris a nyakamban lóg egy szines, izmos valaki. Csak egyvalaki hord ilyen képtelen ingeket.
 - Harry! - nyöszörgök, mikor végre levegőhöz jutok. 
 - Sziaaa! - vigyorog rám, mint egy hatéves kisfiú és ártatlanul pislog. Erre csak nevetéssel tudok reagálni, aztán megérkezik Louis.
 - Hé, Harry, ne akard elvenni az új kedvencemet! 
 - Új kedvenc? Olyan, mint Kevin? - nézek rá értetlenkedve. 
 - Neem - görbül le a szája. - Ő itthagyott! Elment! - bömböli hangosan. - Te ugye sosem fogsz így cserbenhagyni?! 
 - Persze, hogy nem. Sokkal jobb kedvenc leszek, mint ő volt! - bizonygatom, bár magam sem tudom erre mit kéne mondani. 
 - Köszönöm! Tudtam, hogy rád számíthatok, kislány! - borul a nyakamba. 
Ekkor megpillantom a háta mögött a közeledő arab fiút. Felénken mosolyog. Elhúzódok Louistól és köszönök Zaynnek. Én akkor is kedves leszek, ha ő nem az. Meglepetésemre azonban mosolyogva visszaköszön és a fiúkhoz fordul. 
 - Troy keres titeket - mondja, mire ők elsietnek. Csendben várok. 
 - Figyu, sajnálom ahogy múltkor viselkedtem. Nem mentség, hogy rossz passzban voltam és szeretnék bocsánatot kérni. Kezdhetjük előről? - nagyon zavarban van. Én csak döbbenten állok és bámulok rá. 
 - Auna? - néz rám idegesen. - Tényleg nagyon sajnálom! 
 -Ja, igen, persze.. Nem haragszom Zayn - makogok és felé nyújtom a kezem, mire megkönnyebbülten felsóhajt. Együtt sétáltunk a buszhoz, ahol Niall és Liam is üdvözölnek. Liam csak rámmosolyog, a szőke srác azonban szorosan megölel. Jólesik a belőle áradó melegség. 
 A délelőttöt lazsálással töltjük, nézünk egy filmet és karaokezunk. Ebédidőben kimerülten dőlnek le a kanapéra. 
 - Mesélj magadról! - szólal meg Niall teli szájjal és a többiek mind bólogatnak. Kicsit zavarba jövök. Mit meséljek? A valóságot vagy a kitalált élettörténetem? Nem tudom, mennyire lehetek őszinte velük. Nem tudom mennyit tudnak. 
 - Semmi érdekes nincs bennem, nem igazán tudok mesélni. Velem nem történtek olyan izgalmas dolgok, mint veletek. 
 - Bármi érdekel Nana! Az is, hogy milyen színű zoknit hordassz - néz rám kiskutyaszemekkel Niall én meg nem tudom melyikre reagáljak előbb, az új becenévre vagy a mondat másik részére. 
 - Nem hordok zoknit - mondom végül, mire Lou felkiált. 
 - Tudtam, tudtaaam! Mától te vagy a legjobb barátom! Előléptetlek! - ugrál és felrángat, hogy vele ugráljak. 
 - Mit tudtál? - próbálom leállítani. 
- Előlépteted? - húzza fel a fél szemöldökét Liam.
 - Azt, hogy jóban leszünk! Én sem hordok zoknit, ugyanolyan vagy, mint én! Te vagy a lelki társam!! - bólogat kipirult arccal és a kezemet szorongatja. A többiek némán figyelik a jelenetet, Niall pedig olyan arcot vág, mint akinek elvették a kedvenc maciját. Ezt a pillanatot választja Troy, hogy megjelenjen és elcipeljen bemutatni a stábnak. Azt hiszem, jobb is, ha most elhagyom a helyszínt. 
Kedvenc főnököm sorra odacipel az emberekhez, meg se tudom jegyezni a nevüket, mert máris a következő után kiabál. Ezután kezdetét veszi a próba és a koncert előtti utolsó pillanatokig nem is látom többet a fiúkat. Még öt percem van és elkezdődik az eddigi legnagyobb fellépésem. Valaki megböki a vállam. Niall. 
- Sok sikert Nana! Ügyes legyél!  - mosolyog biztatóan és én reflexszerűen karolom át a nyakát, mire ő magához  szorít.  - Hajrá! - súgja a fülembe, majd elenged és finoman a színpad felé taszít. Mégegyszer visszanézek, aztán nagy levegőt véve lépek a négyzet alakú emelőre. Mosolyogva áll és ott is marad, míg megmozdul alattam a föld, es nagyot sóhajtva a színpadon találom magam. Beindul a zene és hivatalosan is elkezdődik az első koncertem.. 

Sziasztok! Itt a folytatás. Magyarázatként hozzáfűznék annyit, hogy a fiúk személyisége inkább a régebbieket tükrözi, mert azt jobban kedveltem. A design tervezés alatt! Puszilok mindenkit! A.xx

3. fejezet

A kocsiban Zayn és Louis közé kerültem. A két véglet. Zayn sötét arccal bámult ki az ablakon, míg a répasrác folyamatosan beszélt és a fura elméleteivel szórakoztatta a társaságot. Eléggé kellemetlenül éreztem magam ugyanis Zayn viselkedésére nem találtam magyarázatot. Nem ismerjük egymást, nem látott ezelőtt soha és nem tudhat rólam semmi rosszat. Nincs is. Jókislány szerepem van ebben a hazug sztárvilágban. Nem kavartam még senkivel, nem volt botrányom, sokat járok gyerekekhez a kórházba és igyekszem természetesen kinézni, amennyire lehet. 
 - Hé kislány! Megérkeztünk! - integet az arcomba Loius. Asszem kicsit elkalandoztam. Nagyot sóhajtva szállok ki az autóból és nyomban lehajtom a fejem, mert rögtön ezer vaku villan az arcomba. Most látnak először együtt a fiúkkal. Nagy esemény! Tompán érzékelem hogy valaki átkarol és bemenekülünk az ajtón a biztonságiak mellett. Egy a kintinél csendesebb, de korántsem nyugalmas helyre kerülünk. Louis még mindig szorítja a vállam, de mikor rápillantok, elenged. 
 - Jól vagy? Nagyon elsápadtál! - les ijedten az arcomba. 
 - Persze, csak még nem igazán szoktam hozzá ehhez - utalok az ordító tömegre. 
 - Hát pedig muszáj lesz, ha velünk akarsz jönni. Sokkal nagyobb tömegeket fogsz még látni, sokkal hangosabb embereket és még annál is nagyobb figyelmet. Te kikényszeríted belőlük. Van valami a lényedben, ami vonzza a tekinteteket. 
Egy hosszú pillanatig csak bámulok rá. Tömeg. Hangok. Vonzás. Én. Mi van?! 
Mielőtt azonban megszólalhatnék, Troy karol belém és kezdetét veszi a hosszú este. Fogalmam sincs összesen hány embernek mutatott be már. Végül egy asztalhoz  tessékel és leültet Harry mellé, aki vigyorogva konstatálja az érkezésem. Mindegyik fiú elott egy pohár ital van és elém is kerül egy. Úgy tűnik csak rám vártak, mert mikor közelebb húzom magamhoz a alkoholos löttyöt, Troy feláll és azt mondja: 'a turnéra gyerekek' Mi engedelmesen megismételjük, koccintunk és a szemem összeszorítva kortyolok a pohárból. Bah. Nem szeretem a piát. A formális dolgoknak innentől vége. Zayn és Liam azonnal eltűnnek a tömegben és kisvártatva Niall is követi őket. Harryt elkapja egy harminc körüli nő és beszélgetve a bárpulthoz sétálnak. Ekkor odalép hozzám egy kócos, világosbarna hajú srác és nyújtja a kezét, hogy bemutatkozzon. Oh Istenem! Ő Luke Turner!! Négy éve jött ki az első filmje, a Tündér. Imádtam, imádom! Hatmilliószor láttam, kívülről tudom az egészet és én vagyok Luke legnagyobb rajongója!! És most itt áll előttem mosolyogva! Na most ez a gondolatmenet nagyjából két tizedmásodperc alatt pörgött végig az agyamon. Ő kedvesen köszön, bemutatkozik és vár... Vár.. Csak állok, tátott szájjal bámulom és csak remélem, hogy nem csorog a nyálam. Ő segélykérően néz Louisra, aki még mindig mellettem ül. Alig érzékelem mi történik és nem merek megszólalni, mert félek, hogy valami artikulálatlan hang hagyja el a szám. Louis elkezdi bökdösni az oldalam, mire kicsit magamhoz térek és lerogyok a székre. 
 - Lou! - súgom rekedten. - Most ez a valóság? Ez itt Luke? Csípj a karomba! 
 Ő boldogan vállalja a feladatot és hatalmasat csíp az említett testrészbe. Erre kijózanodok és ugyan még mindig remegve, de kinyögök egy alig hallható köszönést a várakozó fiúnak, aki nagy döbbenetemre felkér táncolni. Uramatyám! Fogalmam sincs mi történik körülöttünk, a hangokat csak tompán érzékelem és követem öt a táncolók közé. Gyengéden, de határozottan fogja a kezem és várja, hogy magamhoztérjek. 
 - Kérhetek egy autogramot? - hallom meg a hangomat és ha lehetséges mégjobban elpirulok. Felismerés jelenik meg az arcán én meg gondolatban alaposan fejbevágom magam. Ekkora barmot! Nem tudtam semmi értelmeset kinyögni, csak ezt?! De kínos! 
 - Természetesen, de csak ha én is kapok tőled - feleli és vigyorogva néz rám. 
Ezután már nem sokáig táncolunk, sorban felkér Lou, Niall, Harry és végül Liam is. Zayn nem. Valami szőke lánnyal láttam beszélgetni. 
Hajnali három körül érek haza és egy gyors zuhany után boldogan alszom el egy poháralátétet szorongatva, amin Luke Turner neve áll. 

Sziasztook! Kommenteket ugyan még nem kaptam, de már jópár látogatója akadt a blognak. Mikor utoljára néztem 73 volt és ez nagyon boldoggá tett, hiszen csak ma kezdtem el írni. Remélem tetszik a történet, sietek a folytatásával, ahogy tudok. Puszi: A. xx

2. fejezet

Nagy izgalommal készülök a partyra a fodrászomhoz és a sminkesem segítségével. Trish mögöttem áll és a hajamat fonja, miközben Amy épp az arcomat alapozza. Nem pártolom, hogy ilyen sok kence kerüljön a fejemre, de nem mehetek el egy ilyen nagy eseményre enélkül. Sajnos. Szeretem ezt a két lányt, mindig gyorsan repül az idő, mikor rajtam dolgoznak. Most is vidáman fecsegnek a legújabb pletykákról és ez valamennyire eltereli a gondolataim. Amy bemegy a szobámba a ruháért és immár szabadon retteghetek az estétől. A fiúk fél óra múlva érkeznek. Borzasztóan félek a következő óráktól, de a fiúk valahogy még ennél is ijesztőbbek. Vajon mit fognak gondolni rólam? Úgy érzem sosem leszek elég jó ahhoz, hogy ugyanazon a színpadon énekeljek, mint ők. Pár hónappal ezelőtt ugyanolyan rajongó voltam, mint bárki más. Követtem az életüket az X-Factor óta. A válogatón, mikor egyesével  énekeltek mindegyiküknek szurkoltam, aztán mikor egy banda lettek én is velük ugráltam, és sikítoztam a boldogságtól. Minden héten néztem a videonaplókat és halálra nevettem magam a hülyeségeiken. Voltam koncerten, van egy aláírt szakadt papírdarabom Louistól, ami az egyik legnagyobb kincsem és most a fürdőszobámban ülök arra készülve, hogy bemutassanak nekik. Hihetetlen! 

Itt az idő. Troy hangja a földszintről kiabál, hogy menjek le. Te jó ég! Feszülten gyűrögetem a ruhám és a szívem olyan mértékben ver, mint még soha. Lassan botladozva elindulok a lépcsőn és azonnal megpillantom a várakozó társaságot. Ott állnak a nappalimban. A One Direction az én nappalimban! Csendesen beszélgetnek es nézelődnek, nem veszik észre, hogy ott vagyok. Mikor a lépcső aljára érek Zayn felém pillant és ez engem olyan váratlanul ér, hogy megbotlok és lezuhanok. Ott heverek Louis alatt gyakorlatilag, aki megfordul, először döbbenet ül ki az arcára, majd hangos nevetésben tör ki. Na köszi.

 -Harry! Ez.. ehehez... olyan, mint Harry! - nyöszörgi  levegő után kapkodva. A többiek megdermedve állnak, aztán Liam magához tér és a kezét nyújtva felsegít. 

 -Louis, maradj csendben és szégyelld magad!- néz rá mérgesen, majd újra rámpillant. -Liam Payne vagyok.

 - Auna Loren - mosolygok rá felénken. -Köszönöm a segítséget! 

 - Harry vagyok, remélem nem esett bajod - lép elém a göndör srác, majd nagy meglepetésemre lehajol egy puszit lehel a felé nyújtott kezemre. 

 - Auna -nézek kissé megilletődve. 

 Ekkor Louis már lenyugodva előttem terem és a kezemet szorongatva hadarni kezd.

- Ne haragudj rám kislány, nem akartalak kinevetni, kérlek bocsáss meg! Úgy sajnálom, azért remélem jóban leszünk! Olyan aranyos kis répa vagy, nagyon bírlak már most! Mi ketten annyit fogunk bulizni, hogy a Föld is megáll! Ugye nem haragszol? Tudom ám, hogy nem, látom a szemeden... - vesz egy nagy levegőt, hogy folytassa, de ekkor a szőke fiú félrelökdösi és mosolyogva megölel. A fülembe súgja a nevét, persze tudom én, aztán azt is, hogy örül, hogy együtt fogunk turnézni. Megkönnyebbülten felsóhajtok és átkarolom a nyakát. Jól esik az ölelése. Mikor elhúzódik még vigyorog egy nagyot, majd Zayn elé állít. Ő csak rámpillant, gyorsan bemutatkozik aztán elfordul. Egyből visszatér az idegességem. Mi a baja? A többiek tök normálisan viselkedtek, Louist most hagyjuk, erre Zayn szinte bunkó. Csodás. Talán mégsem alaptalan a félelmem. 

 - Indulhatunk? - kérdezi Troy miközben elteszi a mobilját. 

 - Persze - veszem magamhoz a vékony bőrdzsekimet. Szép estének nézünk elébe..

1. fejezet

Hétfő reggel a telefonom hörgésére ébredek. Titokban rajongok a heavy-metál zenéért és ha ilyet állítok be ébresztőnek, garantáltan nem alszom vissza. Sietve összeszedem magam, a ruhásszekrényből kihalászok egy rövidgatyát, zöld felsővel  párosítom és a hajamat felcopfozom. Nincs kedvem fésülködni. Negyed óra alatt el is készülök mindennel, közben felhívom Troyt, hogy hozzon valami reggelit. Két percen van felnézni a közösségire, aztán dudaszó jelzi, hogy itt a fuvar. Sietve felkapom a megszokott piros tornacipőm és kiszaladok a kocsihoz.
 -Jó reggelt Anu! -mosolyog rám Troy és a kezembe nyom egy papírzacskót. Diós kifli. A kedvencem.
 -Neked is, köszönöm! -nézek rá hálásan és enni kezdek miközben felolvassa a napi programom a telefonjából. Interjú Helgánál a StarNews-nak, próba a város másik végén, egy óra ebédszünet, egy tévés  beszélgetés, megint próba, végül este egy jótékonysági buli sok-sok hírességgel. Szoros egy beosztás az biztos. Semmi kedvem ehhez az interjúhoz. Helga egy magas, vékony, festett szőke nő, akit szívből utálok. Ez lesz a második találkozásunk és nagyon remélem, hogy az utolsó egyben. Buta egy nőszemély.
 -Helloka kislány! -vigyorog rám a szerkesztőség ajtaja mellől Bill, a testőröm. A második apukám ez a kedves mackó. 
  - Szia!- puszilom meg az arcát, mire ő megsimítja a fejem búbját. Elképesztő, hogy milyen közel került hozzám nagyon rövid idő alatt. Mindent elmondok neki és mindig meghallgat, tanácsot ad, vigasztal, megnevettet, amire épp szükségem van. Imádom! 
  -Na kislány csak éld túl ezt és aztán messziről elkerüljük a nyanyát! - próbál biztatni, de most neki sem sikerül. Nagyot sóhajtva lépek be az ajtón. 
 - Szervusz Auna! Milyen csinos vagy ma is! - köszönt bűbájos mosollyal az újságírónő, amit egy félszeg mosollyal reagálok le. - Vágjunk a közepébe! Igazak a híresztelések, melyek szerint a One Direction előzenekara leszel? Milyen érzés?
 - Igen, igazak és nagyon izgatott vagyok az egész miatt! Annyira hihetetlen, hogy velük fogok utazni és dolgozni! - áradozok és igyekszem minél lelkesebbnek tűnni.
 - Engedd meg, hogy még egy pletykáról kikérjem a véleményed! A napokban együtt láttak téged Louissal, a banda legidősebb tagjával. Alakul köztetek valami? - teszi fel a kérdést én pedig meg sem tudok szólalni a döbbenettől. - Juj, nagy ez a csend! Csak nem valami titokra bukkantunk! -vigyorog győzedelmesen én pedig próbálom gyorsan összeszedni a gondolataim. 
- Nem, nincs itt semmi titok. Ez a feltevés nem igaz, nem találkoztam a srácok közül senkivel az elmúlt héten. Fogalmam sincs honnan ered a pletyka.
 - Igazán? - néz csalódottan, de aztán újra kivirul. - Akkor ki a titokzatos fiatalember, akivel láthattak? Egy friss szerelem talán? 
 - Nem tudom, valószínűleg csak egy rajongóval láttak beszélgetni. Mindig szívesen válaszolok a kérdéseikre - mosolygok bájosan és örülök, hogy kivágtam magam a szorult helyzetből. Persze ő nem hagyja annyiban. Ez még csak a kezdet..

Egy órán keresztül faggatott a nő, ezt nem is nevezném interjúnak. Miért érdekli a véleményem a bandáról? De nehogy azt gondoljátok, hogy az első benyomásom érdekelte vagy valami hasonló! Nem. "Melyiküket tartod a legvonzóbb férfinak?" vagy a kedvencem "Harry bepróbálkozott nálad? Tényleg olyan rámenős, mint amilyennek mondják?" Na persze ő azt nem tudhatja, hogy sosem találkoztam még velük személyesen. Az hamis élettörténetem szerint ugyanis nagyon jóban vagyunk, voltam már náluk és Louis egyszer viccből belökött a medencébe, aztán pedig kimentett, mert rájött, hogy tényleg nem tudok úszni. Ilyen és ehhez hasonló sztorik jelentek meg az újságokban, de eddig nem sikerült találkoznunk. Ma este viszont ők is ott lesznek a bulin. Együtt megyünk. Na ebből mi lesz...?


Itt az első rész, remélem, hogy elnyerte a tetszésetek! Sietek a folytatással. Írjatok kommentet, hogy mi tetszik és min változtassak! A. xx

Bevezetés

Sosem gondoltam volna, hogy egy napon hatalmas házban fogok élni és saját takarítónőm lesz. Sosem gondoltam volna, hogy paparazzik sátraznak majd a kapum előtt. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer annyi pénzem lesz, hogy egy egész országot is vehetnék belőle. Igazából nem is tudom, pontosan mennyi pénzem van. Itt állok egyedül a világban. 21 éves vagyok. A családomról évek óta nem tudok semmit és nem is keresnek. Én sem őket. Jobb így. Nekik jobb. Mindig is utálták a sztárokat, a gazdagságot, a 'tinglitangli' zenét és a hírnevet. Nem akarom ezzel terhelni őket. Jobb, ha  nem tudja senki az igazi történetem. 

Mert persze van egy kitalált. Muszáj, hogy legyen egy énekesnőnek élettörténete. Nekem is van. A nevem Auna Loren. 1994. szeptember  16-án születtem Lutonban, Angliában. Harmadik gyerekként érkeztem a családba, de mikor öt éves voltam a szüleim és két bátyám autóbalesetben meghaltak. Imádtam őket és a mai napig nem tudtam feldolgozni a halálukat. Innentől anyai nagyszüleim neveltek, akik csodálatos emberek voltak és mindent megtettek azért, hogy felhőtlen gyerekkorom legyen, már amennyire lehet. Nagyapa három éve halt meg tüdőrákban, Nagymama pedig pontosan egy évre rá. Ő egészséges volt, csupán elgyengítette a gyász és egy reggel nem ébredt fel többé. Immár egyedül maradtam egy kis házban és friss érettségivel eszemben sem volt főiskolára jelentkezni. Az énekhangom egész kiskorom óta lenyűgözött mindenkit és zeneiskolában is fejlesztettem a tudásom. Egy városi előadáson fedezett fel Troy Smith, a mostani menedzserem. Onnantól kezdve minden simán ment. Csináltunk egy videoklipet, amit feltöltöttünk  a YouTube-ra és a nézettsége három hét alatt elérte a milliót. Hogy hogyan? Tory Smith nem más, mint a népszerű fiú banda, a One Direction menedzsere. A videómat megosztották a banda Twitterén és ez volt a népszerűségem kezdete. Az elején sok bántó levelet is kaptam, de a többség pozitív volt, így megnyugodtam. Nem telik el nap anélkül, hogy megállítanának az utcán, sok lány kér autogramot, sőt néha fiúk is. Azóta eltelt fél év. 21 éves vagyok, egyedül élek és sztár lettem. De ez még nem minden. Kinek leszek az előzenekara június 28-tól? Na kinek? A bandának. A One Directionnek. Két hét múlva indulunk és nekem semmi kedvem nincs a fiúkkal utazgatni fél éven keresztül. Nem mintha nem kedvelném őket, kifejezetten aranyosak a srácok. Csak a baj az, hogy egyedüli lány leszek. Mindig voltak barátnőim és nehezen jövök ki a fiúkkal. Hogy őszinte legyek, kicsit félek tőlük. Nem vagyok szép, se olyan különleges személy, hogy a banda foglalkozzon velem. Úgy érzem egyedül leszek. Na majd meglátjuk..

Itt a bevezetés, remélem nem sikerült túl hosszúra. Amint tudom, hozom az első fejezetet. Sok puszi: Auna